Antal Tamás: A tanácsrendszer és jogintézményei Szegeden 1950-1990 - Dél-Alföldi évszázadok 26. (Szeged, 2009)
BEVEZETÉS
2. A tanácsrendszer intézménytörténetének tekintetében — ha utalás szintjén is, de — szükséges bemutatni a már említett szovjetek kialakulását, intézményi lényegét és azok fejlődését, amelyek végül a tanácsok hazai megszervezésének is mintájául szolgáltak 1949-ben és 1950-ben. Ehhez a szovjet alkotmányok, valamint a „szocialista" országok alkotmányainak tételes és összehasonlító vizsgálata szükséges. A korszak és annak határai kutatását a magyar tanácstörvények keletkezésének, politikai előkészítő munkálatainak és országgyűlési vitáinak feltárásával indokolt kezdeni pártvezetőségi, minisztertanácsi és országgyűlési jegyzőkönyvek alapján. A törvények létrejötte után azok rendelkezéseinek vázlatos, nem a jogszabályi normaszövegre, hanem azok indokolására támaszkodó ismertetését célszerű nyújtani annak érdekében, hogy autentikus interpretáció útján váljanak megérthetővé az egyes jogintézmények és azok háttere. Nem volna teljes a bemutatás a kor államfilozófiájának és jogelméletének célirányos felemlítése nélkül, amelyet leginkább Szabó Imre „hivatalos jogelmélete" alapozott meg. Ehhez illeszkednek a jobbára az 1960-as években kiadott államjogi tankönyvek (pl. a Beér János, Kovács István és Szamel Lajos szerzők által írott Magyar államjog című „mintatankönyv") 5 megfelelő fejezetei. A teljességhez érdemes hozzátenni az egyes tanácstörvények utáni helyi át- és újraalakulások szegedi krónikáit, amelyeket a tanácsi jegyzőkönyvekből rekonstruálhatunk. 3. A monográfia jelentősebb részét Szeged Megyei Város Tanácsának, pontosabban szerveinek, azok működésének és jogszabályainak bemutatása képezi. Ennek kiindulópontja az 1971 után többször módosított és újraszövegezett szervezeti és működési szabályzatok elemzése, összevetése és a fejlődési ívük megrajzolása. Az „érett" tanácsrendszer (1971-1990) számos SZMSZ-e közül egy jellemzőt kiválasztva lehet részletesen bemutatni az egyes tanácsi intézményeket, azok fejlődését és munkáját. Mivel ezek száma igen magas, így részletes intézménytörténeti elemzés szükséges. Ennek keretében külön vizsgáljuk a tanácsi testület, a küldöttek, a tanácsi bizottságok, a végrehajtó bizottság, a szakigazgatási szervek és a hivatalok jogi — elsődlegesen normatív — jellemzőit. A gyakorlati működésük részleteinek kifinomultabb feltárása egy későbbi kutatómunka célja lehet. Az intézmények vizsgálata után a jogi szabályozás egyes tárgyköreinek ma már történetivé vált joganyagát, pontosabban annak jellemezőbb részeit is ismertetjük. A tanács jogalkotási programjában számos társadalmi viszony — pl. a lakásgazdálkodás, a közterület fenntartás és a piactartás — szabályozása gyakran felmerülő kérdés volt, így több rendelet és határozat keletkezett e témakörökben. Ezek híven tükrözik a korabeli társadalmi és életviszonyokat is. Fontos kérdés a tanácsok és az egyéb állami és pártjellegű szervek (Hazafias Népfront, KISZ) egymáshoz való viszonyának kutatása is. Ez talán a legnehezebb feladat, mivel az informális érintkezésnek itt volt a legnagyobb jelentősége. Ennek dokumentumai javarészt lappanganak, vagy levéltári szinten feldolgozatlanok. Ugyanakkor az intézményi együttműködésnek számos nyoma olvasható a különféle írásos és néhol normatív megállapodásokban; ezek biztos kiindulópontot jelentenek. A korszak5 BEÉR JÁNOS-KovÁcs ISTVÁN-SZAMEL LAJOS: Magyar államjog. Tankönyvkiadó, Bp., 2 1964. 347-389. A monográfia egyes fejezeteiben e szerzők egyéb, szintén irányadó műveire is hivatkozunk.
