Antal Tamás: A tanácsrendszer és jogintézményei Szegeden 1950-1990 - Dél-Alföldi évszázadok 26. (Szeged, 2009)

II. FEJEZET: A TANÁCSRENDSZER FEJLŐDÉSE MAGYARORSZÁGON

vaslatot arra, hogy az akkor megbízatásukat töltő tanácstagok közül kik alkalmasak továbbra is a feladatra. A többi küldötti helyre a társadalmi szervezetek (szakszervezetek, DISZ, Szabadságharcos Szövetség) vezetőségétől, az üzemek, állami gazdaságok, hivatalok, termelőszövetkezetek, gépállomások pártszervezeteitől és a termelési bizottságoktól kellett javaslatokat kérni. Ezekből a legalkalmasabbak kiválasztása után volt szükséges megszervezni a jelölő gyűléseket, „és megfelelő politikai előkészítő munkával gondoskodni arról, hogy ezek a gyűlések a kiválasztott személyeket javasolják a Népfrontnak elfogadásra". Majd az ekként elfogadott személyeket a népfront saját jelöltjeiként kellett az adott választókerületi választási bizottsághoz bejelenteni.

140 A tanácsok összetételére vonatkozóan a következő elveket állították fel: a megyei és a járási tanácsokban növelni kellett a munkásosztály súlyát, emellett a tsz-tagokat, a szegény- és középparasztokat, valamint az értelmiséget is megfelelő képviselethez volt célszerű juttatni. A városi tanácsokban is növelni szándékozták a munkásosztály és az értelmiségiek arányát: „az eddiginél bátrabban kell a középrétegeket bevonni a tanácsok munkájába". A községekben a tanácstagok többségét a tsz-tagokból és a szegényparasztságból kívánták kiállítani, de a munkásosztályt és a falusi értelmiséget is bevonni tervezték. Azonban mindenképp törekedni szándékoztak arra, hogy az új tanácsok tagjainak legalább fele az 1950-ben választott személyek közül kerüljön ki. A fenti arányokon belül elsődlegesen a kitüntetetteket, a kiváló dolgozókat, a termelési bizottsági tagokat, az állandó bizottsági tagokat és az aktívákat kellett figyelembe venni.

141 A tanácstag esetleges visszahívására a választók többségének döntése alapján kerülhetett sor. A népfront előterjesztése nyomán a jelölésre illetékes gyűlések tehették meg a javaslatot. Ekkor a tanács az illetékes választókerületben 40 napon belül szavazást rendelt el arra nézve, hogy a választók a tanácstag visszahívása mellett vagy ellene döntenek. A szavazás elrendelése helyett nyilvános gyűlés is összehívható volt a választókerületben, feltéve, ha az inkriminált küldött olyan magatartást fejtett ki, amely nyilvánvalóan méltatlanná tette a tagságra. Mindkét esetben a választópolgárok legalább felének részvétele szükségeltetett az érvényességhez és azok többségének szavazata az eredményességhez.

142 Döntöttek arról is, hogy az országgyűlésnek legkésőbb szeptember 10-ig el kellett fogadnia a tanácstörvény módosításáról vagy egy új tanácstörvényről szóló jogszabályt. Eszerint 1954. június 30-án még nem volt biztos a Politikai Bizottság előtt sem, hogy lesz-e formailag újabb tanácsokról rendelkező törvény, de ha igen, azt a nyilvánosság elé akarták vinni, s felette társadalmi vitát kellett rendezni.

143 Az augusztus 4-i bizottsági ülésen végül napirendre került a törvénytervezet, amely új szövegezésben, az előzőnél részletesebben szabályozta a tanácsok intézményeit. Az előadói teendőket Apró Antal látta el. Bevezetőjében elmondta, hogy a tervezet előkészítése hónapok óta folyt már, és a III. pártkongresszus (1954. május 24140 Uo. 2. 141 Uo. 3. 142 Uo. 7. 143 Uo. 7.