Antal Tamás: A tanácsrendszer és jogintézményei Szegeden 1950-1990 - Dél-Alföldi évszázadok 26. (Szeged, 2009)
II. FEJEZET: A TANÁCSRENDSZER FEJLŐDÉSE MAGYARORSZÁGON
Beszédét követően számos küldöttség tisztelegett az új tanács előtt: Komócsin Balázsné az összes üzemi dolgozó nevében, Boros Gyevi János a tszcs-k képviseletében, dr. Szőkefalvi Nagy Béla a szegedi értelmiség tagjaként, Bordács Eszter a Szegedi Kenderfonógyár küldötteként, Gergely Erzsébet a helybeli úttörők képviselőjeként és Bernitzky Erzsébet a városházi dolgozók követeként, valamint Papp Ferenc mint „öreg dolgozó", Halász László kiskereskedő és Dunai József kisiparos jelent meg és mondott rövid köszöntőt. Ezeket követően Molnár István javaslatot tett egy Rákosinak küldendő üdvözlő táviratra, melyet az alábbi szöveggel fel is adtak: „Rákosi Mátyás elvtársnak, Budapest. — A Szegedi Városi tanács megalakulásának ünnepén, valamint abból az alkalomból, hogy most múlt tíz éve szeretett Rákosi Elvtárs fasiszta rabságból való szabadulásának, forró üdvözletünket küldjük, és ígérjük, hogy a Városi Tanács valamennyi tagja minden erejét és tudását ötéves tervünk mielőbbi megvalósítására és a béke harcos megvédésére fordítja. Szeged, 1950. október 31. — Szeged Város Tanácsa." 130 Végezetül Dénes Leó köszönte meg a jókívánságokat és a támogatást, majd a Szovjetunió és Rákosi éltetésén túl a tanács időszerű tennivalóiról szólt, amelyek középpontjában most is az életszínvonal emelése, tervszerű fejlesztése állt. „A jó munkába be kell kapcsolódni az összes párttagoknak és pártonkívüli dolgozóknak egyaránt, hogy ellenőrizhessék, bírálják a tanács és a végrehajtó bizottság munkáját" — hirdette a népi demokrácia tanítását, majd Sztálint idézte: „a tanács küldötte a nép szolgája, s köteles teljesíteni választóinak akaratát. "A második alakuló ülés ezzel be is fejeződött. 131 1950. november 7-én tartotta a szegedi tanács az 1917. évi oroszországi — korabeli kifejezéssel élve: a Nagy Októberi Szocialista — forradalom 132 33. évfordulója alkalmából 133 első ünnepi ülését, melyen Tombácz Imre sablonos beszédében többek között utalt arra, hogy a Szovjetunió mutatja meg a jövő útját: „hogyan lehetséges megdönteni a kizsákmányolók hatalmát és megteremteni a proletariátus diktatúráját". Az esemény zárásaként a Bartók Béla kórus énekelte el a Sztálin kantátát. A szovjet minisztertanács elnökének egyébként táviratot is küldtek az alábbi szöveggel: „A Nagy Októberi Szocialista Forradalom harmincharmadik évfordulója alkalmából Szeged város dolgozói a Városi Tanács díszüléséről hálatelt szívvel küldik harcos üdvözletüket felszabadítójuknak, a nagy Szovjetuniónak és a békeszerető emberség forrón szeretett vezérének, Sztálin Elvtársnak. A déli határon kemény, elszánt akarattal állunk helyt az imperialista agresszorokkal szemben, és harcolunk a termelés további növeléséért, a szocializmus győzelméért." 134 130 Uo. 3-5. 131 Uo. 5-6. 132 Részletesen lásd: MIHAIL HELLER-ALEKSZANDR NYEKRICS: A Szovjetunió története. Orosz történelem II. kötet. 7-37., DOLMÁNYOS: i. m. 119-176., DOLMÁNYOS ISTVÁN: A nagy forradalom krónikája. 1917 emlékezésekben és hiteles okmányokban. Kossuth Könyvkiadó, Bp., 1967., A. P. NYENARAKOV: 1917. A Nagy Október. Bp., 1977. 133 Később a 3/1976. sz. NET határozat az Elnöki Tanács kitüntetéseinek adományozásáról rendelkezett arról, hogy november 7. az egyik legfőbb alkalom a magyar állami kitüntetések odaítélésére. 134 Jkv. 5201-3/1950. sz. 1950. november 7. 1-2., és melléklet (Távirat I. V. Sztálin generalisszimusznak)
