Antal Tamás: A tanácsrendszer és jogintézményei Szegeden 1950-1990 - Dél-Alföldi évszázadok 26. (Szeged, 2009)

II. FEJEZET: A TANÁCSRENDSZER FEJLŐDÉSE MAGYARORSZÁGON

került sor,

111 helyette már a nemzeti bizottság megalakulása előtt megállapodás született egy hatvantagú városi képviselő-testület felállításáról. Kezdetben csupán tanácsadó szervül szánták a szegedi politikai szervezetek egyenlő képviselete alapján, ám a kommunisták kezdeményezésére végül mégis arányosan, a pártokat súlyozva, a helyi erőviszonyokhoz igazodva osztották el a mandátumokat. így benne az MKP és az FKGP 15-15, az SZSZ 12, az SZDP 10, a PDP és az NPP 9-9 tagsági helyet tudhatott magáénak. Először december 27-én ült össze e közgyűlés immár nem tanácsadóként, hanem — elődjeihez hasonlóan — határozathozatali joggal.

112 Jelentősége leginkább abban állt, hogy — bár csak három ülést tartott — a „városi népképviselet" e sajátos szerve a törvényhatóságok újjáalakításáról rendelkező 14/1945. ME. számú rendelet kibocsátása előtt már ténylegesen működött — ezzel is „megelőzte" Szeged saját korát (kormányát). Az említett rendelet a törvényhatósági jogú városok önkormányzati testületei tagjainak számát az 1929. évi XXX. tc-ben meghatározott szám felében állapította meg, ez Szegeden eredendően 207 rendes és 89 póttagot jelentett. Karácsony Ferenc kommunista párti főispán 1945 márciusában kérte hivatalosan a nemzeti bizottságot, hogy a már meglévő törvényhatósági bizottság tagjainak számát a rendeletre tekintettel emelje fel 120-ra. A nemzeti bizottság a döntést a pártközi bizottságnak engedte át március 5-én. Ugyanakkor egyben határoztak az 1929-ben megszüntetett városi tanács újjáalakításáról is, amely eredendően már 1944. november 28. óta működött Valentiny Ágoston polgármester mellett. A jórészt Bibó István által fogalmazott 1030/1945. ME. rendelettel az ideiglenes kormányzat elrendelte a törvényhatósági kisgyűlés és a közigazgatási bizottság megalakítását is a harmadik törvényhatósági törvénynek megfelelően (1929). E szervek összetételét május 14-én állapította meg a nemzeti bizottság.

113 Ugyanakkor a rendelet országosan megszüntette a szabad királyi városi minőséget. Az újjászerveződés eredményeként „feltámadó" testületek teljesen függetlenné váltak a Szegedi Nemzeti Bizottságtól, amely utóbbinak tevékenysége így egyre inkább formálissá vált, különösen 1946-tól kezdődően. A nemzeti bizottságok országszerte, így Szegeden is 1949. február l-jén s az azt követő napokban szüntették be működésüket.

114 Létezésükkel párhuzamosan a polgári kori törvényhatósági rendszer és szervezet élt tovább 1950-ig'

15 — Szegeden Dénes Leó polgármester vezetésével (1945. augusztus 24.-1950. augusztus 14.). 111 A törvényhatósági intézményrendszerről részletesen lásd RUSZOLY JÓZSEF: Szeged szabad királyi város törvényhatósága 1872-1944. Tanulmányok Csongrád megye történetéből. XXXV. Sorozatszerk. Blazovich László. Szeged, 2004. 112 RUSZOLY: A Szegedi Nemzeti Bizottság kezdeteiről... i. m. 85-86. 113 RUSZOLY JÓZSEF: A Szegedi Nemzeti Bizottság 1945 elején. In: Uő: A Város és polgára. Válogatott írások Szegedről. Szeged, 1999. 88-89. 114 RUSZOLY JÓZSEF: A nemzeti bizottságok intézménytörténetének néhány kérdése. In: Uő: Újabb magyar alkotmánytörténet 1848-1949. Püski, Bp., 2002. 345. 115 A szegedi közigazgatás polgári kori történetéről lásd: RUSZOLY JÓZSEF: A közigazgatás és az igazságszolgáltatás új szervezete, 1848-1867. In: Szeged története 3. 1849-1919. Szerk. Gaál Endre. Szeged, 1991. 17-33., A közigazgatás két tisztújítás között. Uo. 52-58., Az állami közigazgatás és igazságszolgáltatási szervek Szegeden. Uo. 639-647., A városi szervezet reformjai. Uo. 648-666., Állandóság és változás a városi szervezetben. Uo. 667-689.; RUSZOLY JÓZSEF: Közigazgatási és igazságszolgáltatási szervezet Szegeden. 1849-1918. In: Uő: Újabb magyar alkotmánytörténet 1848-1949. Püski, Bp., 2002. 132-