Antal Tamás: A tanácsrendszer és jogintézményei Szegeden 1950-1990 - Dél-Alföldi évszázadok 26. (Szeged, 2009)

II. FEJEZET: A TANÁCSRENDSZER FEJLŐDÉSE MAGYARORSZÁGON

helyi kezdeményezés, a helyi öntevékenység is, mint a közös célhoz vezető különböző módozatoknak egységes eredményt létrehozó útjai." A tanácsrendszer a megyékben egységbe foglalja majd az összes önkormányzati és állami szervek hatáskörét, ezzel is megvalósítva az államigazgatás működésének teljes egységét. Különösen alkalmas a tanács a megye gazdasági erőinek mozgósítására és az általa elfogadott tervek realizálására. Olvasatában ehhez segít hozzá a javaslat, midőn széles hatásköröket biztosít a megyei tanácsok részére. A járásoknak pedig a múltban nem volt önálló önkormányzata, de a szocializmus államában szükséges oly járási intézmények létrehozása, amelyek a gazdaságilag azonos érdekű községek és városok összefogásával a haladó munka szervezői és irányítói is lesznek. Erre is a tanácsokat tartotta alkalmasnak.

92 A nap utolsó hozzászólója Parragi György volt, aki megelégedéssel nyugtázta: azt a programot, amelyet az MDP az 1949. május 15-i választásokra kidolgozott, a párt végre is hajtotta. Ennek jegyében vizsgálta a javaslatot, amellyel „tágasra kinyitott kapu tárul fel a dolgozó magyar milliók előtt, hogy ne csak elméletben, de gyakorlatban is gazdái legyenek az ország közigazgatásának, amikor lehetővé tesszük, hogy ne csak a gyárak, üzemek vezetésében, termelőszövetkezetek irányításában gyakorolják a dolgozók ezt a hatalmat, hanem a városházákon, a megyeházákon, a községházákon is [...]." A megdöntött tőkés rendszerben is létezett ugyan önkormányzat, de azt az igaz önkormányzatiságot „arculcsapó" gúnynévnek tekintette. A megyeházákat „a feudalizmusnak a XX. századba átmentett középkori fellegváraiként" emlegette, s Adyt idézte a „Felszállott a páva" című versének első sorával. De hasonló véleményt formált a városok és községek irányításáról is rámutatva: ekként éleződtek ki bennük az osztályellentétek.

93 Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy az önkormányzat szellemisége mélyen bele volt ágyazva a magyarság lelkületébe. Elismerte, hogy a Rákóczi-fél szabadságharc után a magyar nemzeti ellenállás „bástyáit" jelentették a vármegyei önkormányzatok. Erre bizonyítékként hivatkozott Szatmár vármegye levéltárának egyes irataira, amelyek II. József uralkodásának idején keletkeztek. Az ellenállás önkormányzata azonban később átalakult — az osztályuralom önkormányzata vált belőle a felszólaló sajátos történeti fejtegetései szerint. Ezen ál önkormányzatiság következtében Magyarország „a dolgozó nép temetőjévé" lett, s ez indokolta a kivándorlásokat is.

94 A törvényjavaslatot azért üdvözölte, mert az „megteremti az igaz önkormányzatot, a demokráciának ezt az alapsejtjét". A miért-éppen-most kérdésére válaszolva elmondta, hogy a rendszer ellenségeinek, a „reakciósoknak" a megfékezése érdekében először a központi államhatalmat kellett megszilárdítani, a területi igazgatás csak ezután következhetett. „Először az államhatalomba kellett be installálni a dolgozó népet, hogy utána a tanácsok rendszerében mindennapi életének intézését is a kezébe vehesse" — sommázta az eseményeket, mint történelmi szükségszerűséget. A beszéde további részében megemlékezett az 1945 utáni népi szervekről, amelyek biztosították a „békés" átmenet lehetőségét és tevékenységükkel a közigazgatás n OGYN 1950. 27. ülés. 43. hasáb '

3 OGYN 1950. 27. ülés. 44-45. hasáb 14 OGYN 1950. 27. ülés. 46. hasáb