Antal Tamás: A tanácsrendszer és jogintézményei Szegeden 1950-1990 - Dél-Alföldi évszázadok 26. (Szeged, 2009)

I. FEJEZET: A TANÁCSRENDSZER TÖRTÉNELMI ÉS ELMÉLETI HÁTTERE

A helyi népképviseletek határozatokat hoztak, amelyek nem csupán szerveikre és intézményeikre, de területük egyéb népképviseleteire, községeire és állampolgáraira is kötelezők voltak. Feladataik ellátására — végrehajtó szervként — tanácsot (Rat) és állandó bizottságokat választottak, leginkább a küldöttek sorából. Az NDK közigazgatási rendszerében tehát a tanács — a hazai terminológiától eltérően — nem magát a választott képviseleti szervet, hanem a végrehajtó bizottságot jelentette. így tevékenységéért a helyi népképviseletnek tartozott felelősséggel, és a felsőbb fokú tanácsnak volt alárendelve. Az állandó bizottságok — mivel nem csupán küldöttek lehettek tagjaik — biztosították az állampolgárok közreműködését a helyi határozatok előkészítésében és végrehajtásában. A helyi népképviseletek feladataik ellátására társulhattak: szövetségeket hozhattak létre (82-84. cikk). Románia Romániában a népköztársaság kikiáltását követően 1948-ban tartottak először választásokat. Az ekkor megalakult Nagy Nemzetgyűlés 1948. április 13-án fogadta el az első szocialista alkotmányt. Ezt 1952. szeptember 24-én egy újabb követte, amely 1965-ig állt hatályban. Ekkor, 1965. augusztus 21-én elfogadták a harmadik romániai alkotmányt is, amely leglényegesebb módosításaként 1974-ben köztársasági elnöki intézményt hoztak létre.

43 A Román Szocialista Köztársaság utolsó alaptörvénye szerint az államhatalom helyi szervei a néptanácsok voltak, amelyek vezették a helyi közigazgatási tevékenységet; ennek keretében biztosították a gazdasági, szociális, kulturális, városrendészeti és községgazdálkodási fejlődést, valamint a szocialista tulajdon védelmét, az állampolgárok jogainak oltalmát és a közrend fenntartását. Fő feladataik közé tartozott a helyi gazdasági terv és költségvetés elfogadása, valamint a zárszámadás jóváhagyása, a végrehajtó bizottság megválasztása és esetleges visszahívása; helyi érdekű állami gazdasági szerveket, vállalatokat és intézményeket létesítettek, amelyek tevékenységét vezették és ellenőrizték is. A rendszer hierarchikus voltából következően a felsőbb szinten elhelyezkedő néptanácsok ellenőrizték az alsóbb szintűek határozatait, továbbá a néptanácsok jogosultsága volt a bírák, a népi ülnökök és a megyei ügyészek megválasztása és visszahívása (!) is. A tanácsok képviselőkből álltak, a megbízatásuk a megyékben és Bukarestben öt évre, a municípiumokban és Bukarest kerületeiben, valamint a városokban és a községekben két és fél évre szólt (86-88. cikk). 43 KOVÁCS: AZ európai... i. m. 375-376. Az 1965. évi alkotmány szövegét lásd: 377-402., HORVÁTH: A szocialista... i. m. 293-295., 326-332., TOLDI: i. m. 177-194., SZENTÉ: i. m. 128-129., JELAVICH: i. m. 323-329., GHEORGHE TUTUI-IONEL NICOLAE: Átalakulások Románia társadalmi felépítésében. In: A népi Magyarország negyedszázada. Szerk. Blaskovits János. Bp., 1972. 197-209., CATHERINE DURANDIN: A román nép története. Bp., 1998. 321-449., A román néptanácsok életéből. I—II. Ál 1954. június-július. (6-7. szám) 388-392., október-november. (10-11. szám) 600-604., FNÉ: A Nagy Nemzetgyűlés és a népi tanácsok működésének néhány időszerű kérdése a Román Népköztársaságban. Ál 1955. május. (5. szám) 293-297., FNÉ: Néptanácsi választások a Román Népköztársaságban. Ál 1956. április. (4. szám) 249-253., FONYÓ GYULA: A román községi néptanácsok működéséről. Ál 1966. augusztus. (8. szám) 749761.