Antal Tamás: A tanácsrendszer és jogintézményei Szegeden 1950-1990 - Dél-Alföldi évszázadok 26. (Szeged, 2009)
VI. FEJEZET: EREDMÉNYEK
gyorsítandó utóbb ott is áttértek a panel szerkezet alkalmazására, amelyhez 1971-től már a működését frissen megkezdő helybeli Szegedi Házgyár szállította a szükséges vasbeton elemeket. Tarján városrészben így végül 7231 lakás létesült, amelyek 4-10 emeletes házakban helyezkedtek el. E beruházás elfogultság és heroizálás nélkül nevezhető monumentálisnak mai szemmel is, mivel egyszerre tízezrek számára adott lehetőséget az urbanizált, közművesített, modern körülmények között megvalósuló, komfortos magánélethez és lakhatáshoz. E városrész máig emblematikus építménye a „galléros" hidroglóbusz is, amely 61 méter magasan emelkedik a házak felé 1972 óta. 625 A lakásprogram a kialakuló harmadik körút két oldalán folytatódott a József Attila sugárút és a Kossuth Lajos sugárút között. Ennek jegyében Makkosházán 3363, Újrókuson 4774 lakást adtak át. A több mint nyolcezer lakásban harmincezernél is több lakos talált új otthonra, a tarjáni részek adatait is hozzászámítva pedig a panelházak körülbelül 60 ezer ember számára hozták el a modernizált városi életet Szegeden. E lakótelepek kissé egyhangú toronyházai északkelettől északnyugatig máig karéjozzák a várost, kiformálva ezzel annak új arculatát. 626 Ugyan ez utóbbit az ezredforduló közeledtével egyre több kritika és kifogás érte mind politikai, mind korszerűségi szempontokból, mégis elvitathatatlan tény, hogy a város történetének legnagyobb államiönkormányzati beruházását valósították meg az akkori Szeged megyei városi tanácsok, amely szükségképpen együtt járt egy — manapság szintén bírált — új életforma kialakulásával — csakúgy, mint más nagyobb városokban. Szeged arculatának változásában a már említett harmadik körútgyűrű kialakítása is feltétlen kiemelést érdemel (Rókusi, Makkosházi, Budapesti körutak), hiszen azt már a 19. század végén, a nagy áradás utáni rekonstrukciós munkálatok idején tervbe vették, azonban a megvalósítására csak az 1970-es években került sor a tanács városfejlesztő tevékenysége által. A városüzemeltetés színvonala is sokat változott a korábbiakhoz képest: megoldották Szeged szennyvíztisztítási szükségleteit korszerű üzem létesítésével, a kiskundorozsmai fürdőberuházással a Tisza árhullámaitól független pihenési lehetőséget teremtettek a lakosság részére, valamint tudatossá és tervszerűvé vált a városrendezési tevékenység, amely forrásait ugyan központilag határozták meg, de tartalommal — a folyamatosan megújított rendezési tervek útján — a helybeli tanács töltötte meg. Szintén lényeges volt a folyón átívelő északi Tisza-hídnak (2001 óta Bertalan-híd) — az országos közúthálózat legnagyobb felületű hídjának — a megépítése és átadása (1979), amellyel a belvárost tehermentesítették főként a Románia irányába haladó nemzetközi közúti forgalomtól. 627 A nagyvárosias utcaképnek a hetvenes évektől a rendszeres autóbuszjáratok és a nyolcvanas évek közepétől a trolibuszok is részeivé váltak. Természetesen Szegeden a tanácsi korszakban is folytak magánerős építkezések, amelyek leginkább Újszegeden Szőreg irányába, valamint Felsővároson, Rókuson, 625 BLAZOVICH: Szeged történetének... 21. rész. i. m. 3-4., BALÁZS IMRE: Béketelep története - Szeged legrégebbi lakótelepe. Szeged, 2003. 626 BLAZOVICH: Szeged rövid... i. m. 197-198. 627 Hidak Csongrád megyében. Megjelent a 44. Hídmérnöki Konferencia alkalmából. Szeged, 2003. 130-136.
