Antal Tamás: A tanácsrendszer és jogintézményei Szegeden 1950-1990 - Dél-Alföldi évszázadok 26. (Szeged, 2009)

I. FEJEZET: A TANÁCSRENDSZER TÖRTÉNELMI ÉS ELMÉLETI HÁTTERE

felsőbb szovjetjei, a határvidéki és területi szovjetek, az autonóm területi és autonóm körzeti szovjetek, a kerületi, városi, városkerületi, községi és falusi szovjetek egyaránt.

30 A legfelsőbb szovjetek küldötteinek megbízatása öt évre szólt, a helyi jellegű szovjeteket pedig két és fél évre választották. A népi küldöttek szovjetjei állandó bizottságokat, végrehajtó és rendelkező szerveket hoztak létre, valamint népi ellenőrzési szerveket alakítottak. Az utóbbiak a vállalatoknál, a kolhozokban, az egyes intézményekben és szervezetekben működtek egyesítve az állami ellenőrzést a dolgozók által gyakorolt társadalmi ellenőrzéssel.

31 Mindez az állami tervek és feladatok teljesítésének kontrollját jelentette, valamint a bürokratikus ügyintézés devianciái és a hanyag gazdálkodás elleni elvi fellépést (89-92. cikk). A népi küldöttek szovjetjei közvetlenül vagy szerveik útján irányították az állami, gazdasági és szociális-kulturális fejlődés valamennyi ágazatát, ennek keretében határozatokat hoztak és hajtottak végre. E tevékenységet a kérdések kollektív, szabad, érdemleges megvitatásán és eldöntésén, a nyilvánosságon, a rendszeres számadáson és az állampolgároknak a szovjetek munkájába történő bevonásán keresztül kellett megvalósítani (93-94. cikk). Valójában e princípiumokat az állampárt utasításai helyettesítették a gyakorlatban. Ezek keretében a helyi szovjetek jóváhagyták a gazdasági és szociális fejlesztési terveket és a helyi költségvetést, irányították a nekik alárendelt állami szerveket, vállalatokat, intézményeket és egyéb szervezeteket, biztosították a törvények megtartását, valamint az állami közrend és az állampolgárok joginak védelmét. Hatáskörük keretein belül szervezték a komplex gazdasági és szociális fejlesztést, koordinálták és ellenőrizték az alájuk rendelt vállalatokat a föld használata, a természet védelme, a munkaerőforrások felhasználása, a közszükségleti cikkek gyártása vonatkozásában, továbbá organizálták a köz- és lakossági szolgáltatásokat is. Ezek megvalósítása érdekében alkothattak kötelező erejű határozatokat (145-148. cikk). A szovjetek rendelkező szervei továbbra is a végrehajtó bizottságok voltak, amelyek tagjait a küldöttek maguk közül választották meg. E bizottságok évente beszámolási kötelezettséggel tartoztak az őket létrehozó szovjetnek, a felettes szovjet végrehajtó bizottságának és az állampolgároknak egyaránt (149., 150. cikk).

32 A választási rendszer pro forma általános, egyenlő, közvetlen és titkos volt, a megválasztott küldöttek pedig utasíthatók voltak. Ezen utasításokat mind a szovjeteknek, mind bennük a népi küldötteknek — a mindenkori állami érdekhez igazítva — figyelembe kellett venniük munkájuk során. Azt a küldöttet, aki nem igazolta a választók bizalmát, a választópolgárok többségi döntés alapján bármikor visszahívhatták (95-102. cikk). A Szovjetunió bemutatott közigazgatási rendszerét — annak itt nem részletezett módosításaival együtt — az európai „szocialista" országok — közelebbről a KGST és a Varsói Szerződés tagállamai

33 — rendre adaptálták a nemzeti viszonyoknak hol meg30 HORVÁTH: A szocialista... i. m. 222-223. 31 HORVÁTH: A szocialista... i. m. 227-229. 32 HORVÁTH: A szocialista... i. m. 224-225., ÁRVAY ÁRPÁD: A helyi szovjetek tevékenységének pártirányítása. Ál 1978. augusztus-szeptember. (8-9. szám) 738-746. 33 A KGST-ről az újabb irodalmak közül lásd: VÁRNAY ERNŐ-PAPP MÓNIKA: AZ Európai Unió joga. Bp., 2005. 47-50., valamint az 1960. évi 17. tvr. a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának jogképessé-