Antal Tamás: A tanácsrendszer és jogintézményei Szegeden 1950-1990 - Dél-Alföldi évszázadok 26. (Szeged, 2009)

V. FEJEZET: A SZEGEDI TANÁCS JOGALKOTÓ TEVÉKENYSÉGE

felügyelettel megbízott személynek gondoskodnia kellett arról, hogy az eb a gyalogjárdákat, sétányokat, parkokat, utakat és a lakóházak közös használatú területeit ne szennyezze, ha mégis megtette, a szennyeződést azonnal eltávolítani tartozott az állat tulajdonosa.

567 A harapós vagy támadó természetű kutyákat biztonságosan megkötve kellett őrizni, a ház bejáratára pedig az ilyen kutyára utaló figyelmeztető táblát szembetűnő módon ki kellett helyezni. Tilos volt ebet a vendégforgalom számára nyitva álló nyilvános helyiségekbe, az élelmiszerüzletekbe, a vásárcsarnokok vagy piacok területére, a közvágóhídra, az élelmiszer-feldolgozó üzemekbe és az élelmiszerraktárakba, valamint a nyilvános fürdőkbe, az oktatási, egészségügyi, szociális, kulturális intézmények területére, az ügyfélfogadást végző közintézményekbe, továbbá a diák- és munkásszállásokra bevinni vagy azokban tartani. Közforgalmú közlekedési járművön csak az ott érvényben lévő szabályok szerint lehetett kutyát szállítani. Több lakást magába foglaló lakóházban lakásonként csak egy eb volt tartható, azonban a tulajdonosnak előzetesen ki kellett kérnie mindazok hozzájárulását, akiket az állat zavarhatott. Kérelemre a mezőgazdasági és élelmezésügyi hatóság egynél több kutya tartását is engedélyezhette a közegészségügyi és járványügyi szolgálat véleményének beszerzése alapján. Zártkertben szintén egy eb volt tartható. Az tulajdonos köteles volt az állatát úgy tartani, hogy az mások nyugalmát ne zavarja, más életét, testi épségét, egészségét ne fenyegesse és anyagi kárt se okozzon. A hatóság indokolt esetben az ebek tartását meghatározott helyen megtilthatta, vagy a már ott élő kutya eltávolítását rendelhette el.

568 Az ebek tartására vonatkozó szabályok azonban az állatok számára védelmet is jelentettek, ugyanis — bár az állatkínzás akkoriban még nem volt bűncselekmény — a rendelet kifejezetten tilalmazta a kutyák kínzását vagy szándékos elhagyását (kitételét). Ezen felül a gazdája köteles volt az ebet kielégítően gondozni, betegség esetén gyógyíttatni. Ha valaki a kutyáját már nem kívánta tovább tartani és elajándékozás útján sem tudta máshol elhelyezni, a Magyar Állatvédő Egyesület Csongrád megyei telepének vagy a Városgazdálkodási Vállalat gyepmesteri telepének fel kellett ajánlania. Az utóbbi az eb átvételét nem tagadhatta meg. Ugyanakkor a gazdátlan vagy kóbor kutyákat a gyepmesteri telep befogta és elszállította; ezt a rendelkezést kellett alkalmazni a tiltott helyen szabadon engedett kutyákra is. A befogott ebet nyolc napon belül lehetett kiváltani tartási költségeinek megtérítése mellett. A ki nem váltott kutyákkal a gyepmesteri telep szabadon rendelkezett. A tulajdonos az ebet csak higiénikusán, megfelelő körülmények között tarthatta, betegség esetén az állategészségügyi szabályok szerint kellett eljárnia. Ha a kutya embert mart (harapott), a tulajdonos haladéktalanul köteles volt ennek tényét és a sérült személy adatait a körzeti állatorvosnak, valamint a Közegészségügyi és Járványügyi Szolgálatnak bejelenteni. E kötelesség a megsérült emberre is kiterjedt. 6/1982. sz. tanácsrendelet, i. m. 4-5. Uo. 5-6.