Antal Tamás: A tanácsrendszer és jogintézményei Szegeden 1950-1990 - Dél-Alföldi évszázadok 26. (Szeged, 2009)

V. FEJEZET: A SZEGEDI TANÁCS JOGALKOTÓ TEVÉKENYSÉGE

közül kiemelendő, hogy 1990-től ismét a történelmi — 1950-ig hivatalosan használt — címer lett a város heraldikai jelképe. 5. A városi utcanév és településrésznév megállapítására vonatkozó szabályokról 1977-ben alkotott rendeletet a szegedi tanács.

527 Ennek értelmében utcanév volt adható a gyalogos- és járműközlekedésre szolgáló közterületek megjelölésére és földrajzi azonosítására, emlék állítására, helytörténeti, néprajzi, nyelvi hagyományok megőrzésére. Az utcanév utótagoknak (utca, út, köz, tér, körtér, körút, park, sugárút, sétány, fasor, sor és rakpart) az adott közterület jellegére kellett utalniuk. Utcanévre vonatkozó javaslatot az állampolgárok, a városban működő állami, társadalmi és egyéb szervek tehettek. Nem volt szükséges elnevezni a lakótelepeken található kiszolgáló- és szervizutakat, valamint a mezőgazdasági célú dűlőutakat. Léteztek védettnek nyilvánított utcanevek is, amelyeket nem lehetett megváltoztatni. Azonos névvel két különböző közterületet még akkor sem illethettek, ha az utótagjuk különböző lett volna. Új utca keletkezésekor vagy városrendezés következményekénti megszűnésekor az utcanévjegyzéket ki kellett igazítani; erre a végrehajtó bizottság igazgatási osztálya volt köteles. Az utcanevek megválasztásánál ügyelni kellett arra, hogy azok segítsék a tájékozódást, valamint mellőzendők voltak az idegen eredetű, nehezen kiejthető vagy mesterkélt szavak. Lehetőség nyílt utcanév bokrosításra is, azaz egy városrész utcaneveinek azonos fogalomkörből történő választására. A névtáblát az utca kezdetén és végén, továbbá minden betorkolló utcánál mindkét oldalon ki kellett tenni. A megváltozott utcanevek tábláit a tájékozódás zavartalansága érdekében az elnevezéstől számított egy évig eredeti helyükön kellett hagyni, és piros színű, átlós vonallal áthúzni. Az új nevet tartalmazó táblát a korábbi felé kellett helyezni. A kifüggesztésről a Városgondnokság intézkedett.

528 Szegeden utca volt elnevezhető a magyar munkásmozgalom kiemelkedő alakjairól, akiknek a nemzetközi munkásmozgalomban is jelentős szerepük volt, továbbá olyan személyekről, akik tevékenysége nagymértékben előmozdította a magyar nép szabadságáért, felemelkedéséért folytatott évszázados küzdelem sikerét, valamint oly külföldi állampolgárokról, akik az egyetemes emberi haladás, a nemzetközi békeharc, a tudományok vagy a művészetek terén kiemelkedő tevékenységet fejtettek ki. Utcanév emlékezhetett meg a magyar tudomány és művészet azon kiemelkedő művelőiről is, akiknek életműve jelentős mértékben hozzájárult a magyar műveltség fejlesztéséhez, feltárásához és kultúránk nemzetközi megismertetéséhez. Azon személyek nevét is viselhették a város utcái, akiknek Szeged életében, történetében kiemelkedő szerep jutott. Személyről utcát általában az általa használt teljes eredeti névvel volt szokás elnevezni, kivéve ha a névadó a vezetékneve alapján is széles körben ismert volt. Elvi szabályként többségében az érvényesült, hogy életében nem neveztek el utcát senkiről, csak halálát követően legalább öt évvel.

529 527 1/1976. (III. 25.) MT TH rendelkezés az utcanév és településnév megállapításának általános szabályairól. Tanácsok Közlönye, 1976. március 25. (12. szám) 205-206. 528 1/1977. sz. tanácsrendelet az utcaelnevezésről és házszámozásról. Közlöny, 1977. június 30. (3. szám) 4-5. 529 Uo. 6-7.