Antal Tamás: A tanácsrendszer és jogintézményei Szegeden 1950-1990 - Dél-Alföldi évszázadok 26. (Szeged, 2009)

V. FEJEZET: A SZEGEDI TANÁCS JOGALKOTÓ TEVÉKENYSÉGE

V. FEJEZET A SZEGEDI TANÁCS JOGALKOTÓ TEVÉKENYSÉGE 1. § A TANÁCSI JOGALKOTÁSRÓL ÁLTALÁBAN A területi és helyi közigazgatás évszázadok óta folytatott gyakorlata a szabályrendelet alkotás, amely különösen a városok igazgatásának és jogforrási rendszerének volt jellemző vonása már a rendiség korától kezdődően (Willküren, Statuten).

5U Magyarországon a polgári kori törvényhatósági jogú városokban, így Szegeden is tovább élt ez a tevékenység, amely a városi autonómia, önigazgatás, önkormányzatiság egyik legfontosabb megnyilvánulási formája volt.

512 A tanácstörvények is tartalmazták a helyi szintű jogalkotás lehetőségét, igaz nem kifejezetten az önállóság biztosítása érdekében, hanem mert a települési igazgatás e nélkül nem lett volna megvalósítható. Az 1950. évi I. tv. 28. §-a biztosította, hogy a helyi tanácsok működési területükre kiterjedő hatállyal olyan állandóbb szabályozást igénylő jelentős kérdésekben, amelyek feladatkörüket nem haladják meg, szabályrendeletet alkothattak. Különösen a törvények és felsőbb rendeletek végrehajtásának körében adott erre lehetőséget, azonban minden esetben jóváhagyás végett fel kellett terjeszteni a jogi normát a felsőbb végrehajtó bizottsághoz, Szeged esetében a Csongrád megyei tanács ezen szervéhez. Ha az említett végrehajtó bizottság a felterjesztéstől számított 15 nap alatt nem nyilatkozott, a rendeletet jóváhagyottnak kellett tekinteni. Ha azonban alkotmányba vagy egyéb jogszabályba ütközőnek találta, azt megsemmisíthette vagy megváltoztathatta. A kifejezetten vagy ráutaló módon jóváhagyott szabályrendeletet ki kellett hirdetni, majd a tárgya szerint érdekelt miniszternek, továbbá a Csongrád megyei végrehajtó bizottságnak haladéktalanul meg kellett küldeni. A helyi rendelet tartalmára nézve pontos iránymutatást a törvény nem fogalmazott meg, csupán azt emelte ki, hogy illeszkednie kellett az országos jogforrási rendszerbe. Mivel a gyakorlatban számos olyan kérdés is miniszteri szinten dőlt el, amely egyébként a helyi jogalkotás körébe tartozott volna, ezért a tanácsi rendeletek alkotói tartalmi szempontból sokszor kénytelenek voltak meghátrálni az országos szervekkel szemben. A második és a harmadik tanácstörvény lényegileg nem változtatott e jogszabályi kereteken, azonban hozzátette: a tanács a lakosság jogait és kötelességeit érintő magatartási szabályokat csak rendeletben állapíthatja meg, valamint a megyei tanács jóváha511 RUSZOLY JÓZSEF: Európa jogtörténete. Az „újabb magánjogtörténet" Közép- és Nyugat-Európában. Püski, Bp., 1996. 42-43. Hazai vonatkozásban a városok joghelyzetéről lásd: KÁLLAY ISTVÁN: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon. Bp., 1989., BLAZOVICH LÁSZLÓ: Városok az Alföldön a 14-16. században. Dél-alföldi évszázadok 17. Szeged, 2002., Buda város jogkönyve I—II. Közreadja Blazovich László és Schmidt József. Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 17. Szeged, 2001. 512 RUSZOLY JÓZSEF: Szeged szabad királyi város törvényhatósága 1872-1944. Szeged, 2004. 11-50., 136.