Antal Tamás: A tanácsrendszer és jogintézményei Szegeden 1950-1990 - Dél-Alföldi évszázadok 26. (Szeged, 2009)
IV. FEJEZET: A TANÁCS KAPCSOLATRENDSZERE
lyamatosan hangoztatták a bürokrácia elleni küzdelem fontosságát, a valóságban éppen a központi és politikai döntéshozatal s az önállóság szinte teljes hiánya szőtt átláthatatlan bürokratikus hálót a rendszer működése köré. Ezt a pártkongresszusok természetesen sohasem ismerték el, de azt igen, hogy a pártirányítás a társadalom egészére, ezen belül a teljes államszervezetre is kiterjedő elvi politikai irányítás volt, s ennek következményeként a párt határozatai a tagjaira nézve kötelező erővel bírtak, így az állami szervek irányítása — köztük a tanácsoké is — részben a bennük dolgozó kommunistákon és pártszervezeteken keresztül valósult meg. A párt a káderpolitikát az állami szerveknél tudatosan és gondosan érvényesítette az „eredményes működés" érdekében. Egyúttal segítette és folyamatosan ellenőrizte is a párthatározatok végrehajtását, ami annyit tett, hogy mindenkor észlelte az azoktól való esetleges eltérés szándékát is. Maguk a pártszervek és a tanácsi szervek ugyanakkor ritkán tartottak együttes üléseket, leginkább csupán ünnepélyes megemlékezések alkalmával. Ha együtt üléseztek is, egységes határozatokat általában formailag nem hoztak. 491 A párt struktúráját tekintve igazodott a közigazgatás területi beosztáshoz, így Szegeden is működött városi pártbizottság, végrehajtó bizottság, valamint különböző, az államigazgatási funkciókkal analóg pártszerv. A rendszerint érvényesülő megoldás az volt, hogy a vb elnök (tanácselnök) tagja volt a párt helyi végrehajtó bizottságának is, valamint a pártbizottság egyik titkára egyúttal tanácstagsággal is bírt. Érdekes ugyanakkor megemlíteni, hogy Szegeden a kerületi tanácsokkal azonos szintű kerületi pártorgánumok nem léteztek a második tanácstörvény korában. Helyettük a város területén tíz körzeti pártalapszervezet működött, amelyekben nyugdíjas, háztartásbeli vagy olyan párttagok tömörültek, akik munkahelyein önálló pártszervezetet nem tartottak fenn. E szerveknek nem állt jogukban irányítani, azonban együttműködtek a kerületi tanácsokkal; ennek egyik megnyilvánulását jelentette, hogy a körzeti pártszervek vezetői tagjai voltak a kerületi tanácsi vezető testületeknek is. A harmadik tanácstörvény időszakában — különösen a tanácsok utolsó évtizedében — mindez sokat változott a gyakorlatban. Lényeges ezt megjegyezni, mert a pártirányítás totális jellegének intenzitása korszakonként eltért. Míg az első évtizedben kétségtelen volt, addig az utolsóban a direkt, aprólékos befolyás nagyrészt feloldódott az egyre inkább önkormányzati hatásúvá váló tanácsi szervezetrendszerben. A tanácsi szervek központi irányítása jelentősen mérséklődött, és egyre inkább ténylegesen elvi síkra helyeződött. Ettől természetesen politikai irányítás és befolyás még létezett, de humanizáltabb formában, kevéssé nyilvánvaló módon. Jól példázza ezt a szegedi végrehajtó bizottság visszahívása 1988-ban. 492 Konkrétan a szegedi tanács pártirányításával összefüggésben Perjési László (későbbi Csongrád megyei tanácselnök) közölt egy érdekes tanulmányt 1969-ben. Ebben többek között bemutatta azon korabeli alapelveket, amelyek érvényesülésére „rendkívül komoly gondot" fordítottak Szegeden: a gyakorlatban igyekeztek érvényt szerezni annak a tételnek, mely szerint a választott vezető pártszerv joga volt a párt irányító és 491 Kiss: i. m. 135-136. 492 55/1988. (XII. 8.) sz. tanácsi határozat a végrehajtó bizottság visszahívásáról. Közlöny, 1988. december 31. (11-12. szám) 15.
