Antal Tamás: A tanácsrendszer és jogintézményei Szegeden 1950-1990 - Dél-Alföldi évszázadok 26. (Szeged, 2009)

I. FEJEZET: A TANÁCSRENDSZER TÖRTÉNELMI ÉS ELMÉLETI HÁTTERE

taival, valamint annak a nagyobb szovjet szervezetnek a döntéseivel, amelybe területileg beletartoztak. Úgy vélték, ekként valósítható meg „az összefüggő, minden részében egynemű szervezet — a Szovjetek Köztársasága".

18 Miként érzékelhető, a szovjeteken nyugvó közigazgatási rendszer már az első pillanatoktól kezdve szembehelyezkedett a hatalmi ágak vertikális megosztásával: az egész államot egységes szerveződésként definiálták mind funkcionálisan, mind államelméleti szempontból, szakítva a valódi önkormányzati autonómia még Oroszországban is meglévő hagyományaival. Ugyanakkor a korabeli szóhasználattal ezt az új rendszert tekintették egyedül demokratikusnak: úgy vélték, a helyi hatalom szerveiként történő működés önmagában azonos a demokratikus berendezkedéssel. A szovjetek feladatául — saját maguk mielőbbi megszervezésén túl — az igazgatási apparátus, bennük a kormányhivatalok irányításának átvételét határozták meg a helyi élet kívánalmainak alárendelten. Egyúttal megváltoztatni kívánták a közigazgatási struktúra geográfiáját is: az új államberendezkedés új igazgatási centrumokat kívánt létrehozni a fejlett ipari és kereskedelmi élettel bíró városokban. Az említett rendelet végül oda konkludált: „csak ilyen feltételek között lehet a szovjethatalom olyan szilárd szikla, amelyen megtörik a burzsoáziának a hatalom visszaszerzésére irányuló minden kísérlete".

19 Egyúttal Petrográd fővárosi státuszát a hadiállapotra való tekintettel „ideiglenesen" megszüntették, s azzal Moszkvát ruházták fel.

20 Ugyanakkor a népbiztosok tanácsa rendezte a szovjetek joghelyzetét is. Azokat a helyi jellegű kérdésekben teljes mértékben önállónak nyilvánították, ugyanakkor azonnal hozzátették, hogy a felsőbb szovjet határozatai szerint kell eljárniuk feladataik végrehajtásakor. Kiemelt funkcióként említették a központi hatalom (a népbiztosok tanácsa és a központi végrehajtó bizottság) jogi aktusainak végrehajtását, beleértve az elkobzásokat és foglalásokat, a büntetések kiszabását, a sajtóorgánumok ellenőrzését és az ellenforradalminak tartott szervezetek feloszlatását. A szovjetek belső struktúráját tekintve a végrehajtó bizottságról és az elnökségről tettek említést, valamint a költségvetési jogukról.

21 Miután a szovjetek által gyakorolt hatalom kialakítását egy esetleges Alkotmányozó Nemzetgyűlés tényleges megtartása akadályozhatta volna, ezért azt összeülésének másnapján, 1918. január 6-án feloszlatták.

22 Indokául hivatalosan arra hivatkoztak, hogy annak tagjait még az októberi fordulat előtt választották meg, tehát tagsága a korábbi politikai erőviszonyokat tükrözte, „amikor még a megalkuvók és a kadétok voltak hatalmon". így „az alkotmányozó gyűlés, amelynek a burzsoá parlamentáris köztársaság koronájává kellett volna válnia, szükségszerűen keresztezte az októberi forradalom és a szovjethatalom útját". Egyúttal a hagyományos parlamentáris kormányformát túlhaladottnak nyilvánították, s a szocializmus megvalósításával össze18 A belügyi népbiztos felhívása a helyi önkormányzatok megszervezéséről. (1917. december 24.) In: KOVÁCS: i. m. 168-169. 19 Uo. 170-172. 20 A Szovjetek Negyedik Rendkívüli Összoroszországi Kongresszusának határozata a főváros Petrográdból Moszkvába való áthelyezéséről. (1918. március 16.) In: KOVÁCS: i. m. 207. 21 A belügyi népbiztos utasítása a szovjetek jogairól és kötelességeiről. (1917. december 24.) In: KOVÁCS: i. m. 173-174. 22 KUN: i. m. 656-677.