Antal Tamás: A tanácsrendszer és jogintézményei Szegeden 1950-1990 - Dél-Alföldi évszázadok 26. (Szeged, 2009)
IV. FEJEZET: A TANÁCS KAPCSOLATRENDSZERE
IV. FEJEZET A TANÁCS KAPCSOLATRENDSZERE l.§ A TANÁCS ÉS A FELSŐBB ÁLLAMHATALMI, ÁLLAMIGAZGATÁSI SZERVEK VISZONYA Miként már több helyen utaltunk rá, a népi demokratikus államberendezkedés alapvető elve az volt, hogy a szocialista állam szervezete egységes egészet alkot, amelyen belül csak funkcionálisan válnak szét az állami szervek különböző fajtái. így az államhatalmat gyakorló országos és helyi szervek — népképviseletiek és nem népképviseletiek egyaránt — tevékenységükben egymást egészítették ki — legalábbis államelméleti szempontból. 441 Ebben a szisztémában az országgyűlés minősült a legfőbb államhatalmi-képviseleti szervnek, az elnöki tanács volt a hatalmi szervezetet irányító, a minisztertanács a végrehajtó bizottságokat, az egyes minisztériumok és az országos hatáskörű szervek pedig a tanácsi szakigazgatási szerveket irányító orgánumok. Ezt a közjogi feladatmegosztást egészítették ki a pártszervezetek és pártszervek, amelyek alkotmányon kívüli eszközökkel befolyásolták az egyébként konstitucionális intézmények tevékenységét. A tanácsok ebbe a rendszerbe mint helyi szervek illeszkedtek be, azonban funkcionálisan és elméletileg is szoros összeköttetésben álltak a felsőbb állami/államhatalmi szervekkel. Ennek közjogi kereteit a harmadik tanácstörvény részletezte, az első kettő ezeket csak „rejtve" tartalmazta. a) Az országgyűlés A tanácsok és a magyar országgyűlés kapcsolatát sommásan akként összegezte az 1971. évi I. törvény, hogy az utóbbi határozza meg a tanácsok fő feladatait, szervezetük és működésük alapvető szabályait és anyagi eszközeit, valamint ellenőrzi a törvények végrehajtását (TÜ971, 70. §). Ez a gyakorlatban tartalmilag a tanácsokra, a tanácstag-választásokra és az állami költségvetésre vonatkozó törvények megalkotásán túl többet nem jelentett, közvetlen és érdemi nexus az országgyűlés és a tanácsok között nem alakult ki. 442 Noha elvben feladata lett volna az országgyűlésnek a helyi tanácsok fejlődését figyelemmel kísérni, e jogkörét mégis az elnöki tanácshoz és a minisztertanácshoz utalta, s így csak közvetetten, azok beszámolóin keresztül értesülhetett a tényleges vagy éppen finomítottan megfogalmazott közállapotokról. Egyetlen kivétel létezett csupán: az országgyűlési képviselők felszólalásai, amelyekben gyakorta ismertették az őket megválasztó területi egység tanácsainak eredményeit, miként arra a tanácstörvények megalkotásának bemutatásakor már utaltunk. BEÉR: A helyi tanácsok... i. m. 412-413. BEÉR: A helyi tanácsok... i. m. 413-414.
