Antal Tamás: A tanácsrendszer és jogintézményei Szegeden 1950-1990 - Dél-Alföldi évszázadok 26. (Szeged, 2009)
III. FEJEZET: A TANÁCS ÉS INTÉZMÉNYEI SZEGEDEN
Lényeges változást az 1969. évi 27. tvr. hozott, amely kötelezővé tette az állami szervek, továbbá a szövetkezetek, társadalmi szervezetek és más jogi személyek iratainak, valamint kép- és hangfelvételeinek védelme, s a hozzájuk fűződő ügyviteli és levéltári érdekek biztosítása végett az irattári anyagok kezelése célszerű rendszerének kialakítását. Az elvi részletszabályokat egy ennek felhatalmazása alapján kiadott kormányrendelet tartalmazta. 435 Ezek szerint minden szerv köteles volt egy vezető állású személyt megbízni az iratkezelés és az irattár irányítására és ellenőrzésére, az irattárosi feladatok ellátására pedig kifejezetten irattárost alkalmazni. Egyúttal a kormány újból elrendelte, hogy minden miniszter és országos hatáskörű szerv vezetője iratkezelési szabályzatot tegyen közzé 1971. január 1-jéig — később ezt a határidőt egy évvel meghosszabbították. A szabályzatok és a minták kidolgozásában a Művelődésügyi Minisztérium Levéltári Igazgatóságának 1970-ben közzétett tájékoztatója nyújtott segítséget. Ez határozta meg azon kérdésköröket, amelyekről a szabályzatoknak mindenképpen rendelkezniük kellett (az iratok kezelési szervezete, az iratok nyilvántartásba vétele, az ügyvitel, az irattározás, a selejtezés és a levéltárnak történő átadás). 436 A tanácsi szervek iratkezelési szabályait egységesen a Minisztertanács Tanácsi Hivatala határozta meg 1973-ban. 437 Az új ügyiratkezelés is a sorszámos iktatási rendszer alapján működött, s kifejezetten az irattári rend korszerű kialakítását célozta. Olyan jelrendszert vezetett be, amely algoritmikusán kódolható volt, így alkalmassá vált a számítógépes adatfeldolgozásra, ami a tanácsoknál is elterjedt az 1970-es években. Az irattári jel tartalmazta az ügykörszámot, az ágazati betűjelet és a selejtezési jelet. Az iratokat az irattári terv alapján rendszerezték, amely két szegmensből: egy általános részből és egy különös részből állt. Az előbbi azokat az ügyfajtákat tartalmazta, amelyek valamennyi vagy több szakigazgatási szervnél is előfordultak, a különös rész pedig igazgatási ágazatok szerint sorolta fel az ügyfajtákat és azok irattári jeleit: A pénzügyek, B egészségügy, C szociális ügyek, D egyházügyek, E építési és városfejlesztési ügyek, F közlekedés, G vízügy, vízgazdálkodás, H általános igazgatás, I lakásügyek, J gyámügyek, K iparügyek, L kereskedelem, M mezőgazdaság és élelmezésügy, N munkaügyek, P művelődésügy, R sportügyek, S személyzeti ügyek, T tervügyek, U titkárság-szervezési és gazdasági ügyek. Az irattári jelek együtt irattári tételeket alkottak. 438 Ez a rendszer a tanácskorszak végéig élt, lényegesebb módosításon csak 1982ben ment keresztül, amikor — az eredeti megoldással szemben — az őrzési időt az egyes tanácsi szinteken különbözőképpen állapították meg, így próbálták elkerülni az irattükröződéseket. 439 Ugyanabban az évben hozták létre a központi ügyiratkezel őt is a 435 1969. évi 27. törvényerejű rendelet a levéltári anyag védelméről és a levéltárakról. 4., 5. §., 30/1969. (IX. 2.) Korm. rendelet a levéltári anyag védelméről és a levéltárakról szóló 1696. évi 27. törvényerejű rendelet végrehajtásáról. 436 Levéltári ismeretek kézikönyve. Szerk. Endrényi Ferenc. Bp., 1980. 173-174. 437 8/1973. (T. K. 51) MT TH utasítás a tanácsi szervek ügyiratkezelésének szabályairól. Tanácsok Közlönye, 1973. november 26. (51. szám) 1071-1114., ennek kommentárját lásd KOVÁTS LÁSZLÓ: Tanácsi ügyiratkezelők kézikönyve. Bp., 1976. 438 Levéltári ismeretek... i. m. 174-177. 439 1/1982. (T. K. 5.) MT TH utasítás a tanácsi szervek ügyiratkezelésének szabályairól szóló 8/1973. (T. K. 51.) MT TH utasítás módosításáról és egységes szövegéről. Tanácsok Közlönye, 1982. március 4.
