Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)
IV. TÖRTÉNETÍRÁS A DÉL-ALFÖLDÖN
podását, másfelől viszont jobban „belekényszerítette" a magasabb szintű munkára képes kutatókat a megyei és a regionális vagy az országos tudományos kapcsolatokba, s az így megragadható publikációs fórumok keresésébe. Félegyházának az utóbbi évtizedekben született történeti irodalma részben emiatt is nehezebben tárható föl, helyi hasznosításának már csak a nem egyszerű hozzáférhetőség is egyfajta akadályát jelenti. Az 1950-es évek második felétől a hetvenes esztendőkig a Móra Ferenc Gimnázium 150 éves rangos évkönyvét (1960) kivéve igen hasznos, nemegyszer gondos munkával készült néhány ismeretterjesztő füzet jelent meg csupán a városban („Engem Félegyháza tett íróvá..." Móra Ferenc szoboravatására 1956. május 6., „Ez a város születésem helye..." Félegyházi Kiskun Napok 1959. Mindkét füzet Mezősi Károly írásaival. — Kiskunfélegyházi krónika 1964. Mészáros László várostörténeti kronológiája). 1973-ban adták ki a félegyházi Petőfi-emlékeket csokorba gyűjtő, jó népszerűsítő összeállítást, Fazekas István, Fekete János és Sajtos Géza szerkesztésében. Ekkoriban három termelőszövetkezet-történet is megjelent, kettő Hatvani Dániel, egy pedig Tóth Miklós munkájaként. A Mezősi Károly életművével kijelölt út követésének első tudományos terméke a helyi publikálásban Fekete János igen nagy forrásanyag alapján írt könyve lett: Kiskunfélegyháza településfejlődése és utcaneveinek története (1974). A kötet az újraformálódott „félegyháziság", a helyismeret kézikönyve azóta is. Szakmai fogadtatása igen jó. A szerzőnek a könyv sikere adott biztatást a további, döntően levéltári forrásokra alapozott kutatásokhoz, a feltáratlan témák igen eredményes vállalásához. A szegedi Somogyi-könyvtári műhelyben félegyházi Móra-anyagot közölt (1979, 1984), a Bács-Kiskun megye múltjából 1981. évi kötetében adta közre „A kiskunfélegyházi pusztakeresők és az alföldi parasztmozgalom" című, kiváló tanulmányát (amely Pölöskei Ferencnek a Századok 1956-os évfolyamában az 1868-as alföldi mozgalmakról szóló dolgozatának fontos továbbvitele is egyben), az Ethnographia 1984-es évfolyamában pedig méltán figyelhettünk föl a félegyházi út menti keresztekről írt dolgozatára. Fekete János a város kutatási lehetőségeket nyújtó közgyűjteményeihez kapcsolódik, a magas szintű teljesítményekre képes egyéni kutató példája. Történész képzettséggel, hosszú közigazgatási és közéleti pályafutása közben is hűséges maradt a kutatáshoz. A Kiskun Múzeum tudományos munkájának a hetvenes évek elejétől tapasztalható, legerőteljesebb ága szerint irodalom- és művelődéstörténeti irányú újraszervezése és tényleges végzése a már említett Fazekas István nevéhez fűződik. Fazekas hosszabb szegedi könyvtárosi munka után, a Móra-kutatás elkötelezettjeként került a múzeum élére. Korábbi ismereteire is támaszkodva úgy vált mondhatni „univerzális" Félegyháza-búvárrá és fáradhatatlan népszerűsítővé, hogy a tudományszervezésben nagy gyakorlatot szerzett. 0 is a korunk szava szerint való „félegyháziság" megtestesítője. 1975-től sorjázó tanulmányai és közleményei (a Cumania, a Forrás, a helyi lap mutáció hasábjain, katalógus-bevezetőkben és másutt) Móra Ferenc munkásságának és múzeumi elődei törekvéseinek sok új adat birtokában való megvilágítását adják. Fazekas István hatalmas tényfeltárást végzett el, amelyből várhatóan újabb publikációk sora fog születni. A félegyházi Darvas József-kultusz erősítésében oroszlánrésze van.
