Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)

ELŐSZÓ

A SZERZŐ KÖSZÖNTÉSE Immáron lassan huszonöt éve, hogy Szabó Ferenc, akkor már az Alföld kutatás emblematikus személyisége, mint szakfelügyelő járt a Csongrád Megyei Levéltárban, és felvetette, hogy mérföldes lépést jelentene, ha a helyismereti kutatások eredményének kiadása mellett egy régiótörténeti sorozatot indítanánk. A megbeszélésbe bekapcsolódott Kristó Gyula, és a két orosházi származású, azóta pátriájuk hírét messze vivő két baráttal megálmodtuk egy régiótörténeti sorozat tervét. Meg is állapodtunk abban, hogy az első kötet a Körös-Tisza-Maros köz középkori településrendjéről készülő kötetem lesz, amelyet Szabó Ferenc szerkeszt, és Kristó Gyula írja az előszót. A kötet 1985-ben meg is jelent. Onnan hosszan vezetett az út máig, amikor elérkeztünk a huszonötödik kötet megjelenéséig, amely éppen Szabó Ferenc Alföldről szóló tanulmányaiból ad közre egy tarka csokorra valót. Tarka csokrot említettem, mert Szabó Ferenc munkásságát — és itt annak csak történészi, tudósi oldalát emeljük ki — a színesség és a sokoldalúság jellemzi, ami ugyancsak elmondható az Alföldről írott tanulmányairól. Mielőtt azonban ezekre térnénk, vessünk a szerző pályájára egy pillantást. Alsó- és középiskoláit Orosházán végezte, majd a szegedi egyetemre került, ahol 1959-ben magyar-történelem szakon végzett. Az egyetemen a történelem és néprajz iránt érdeklődő hallgató Bálint Sándor vonzáskörébe került, és ő segítette napvilágra első cikkeinek egyikét az egyetem néprajzi-nyelvészeti Acta-jában Békés megyei néphagyományok Rózsa Sándorról címmel. Munkásságát a sokoldalúság mellett a folyamatosság és állandóság jellemzi. E téma mutatja ezt, hiszen — bár más irányokat keresett — időnként hűségesen visszatért néprajzi indíttatásához. Egy éves szarvasi tanárkodás után 1960-ban került a Szegedi Állami Levéltárba, ahol Oltvai Ferenc igazgató mellett, aki bevezette a levéltár-tudományba és a gyakorlatba, találta meg igazán helyét, és teljes levéltáros fegyverzetben kerülhetett 1965-ben a Békés Megyei Levéltár élére. Kapcsolatuk az atyai jóbaráttal annak élete végéig megmaradt, a sok szál mellett összekötötte őket az idősebb Ferenc rajongó szeretete szülőföldje, Kelet-Csanád iránt, amelyet 1950-ben Békés megyéhez csatoltak. Emberségének szép példája, hogy „Feri bácsit" nyugdíjazása után folyamatosan ellátta munkával, aki mindvégig szorgalmasan együttműködött a fiatalabb Ferivel. Szabó Ferencnek a levéltárban bontakozott ki tudományos, tudományt szervező, honismereti és közéleti pályája, valamint nem utolsó sorban levéltárosi tevékenysége. Levéltáros szakismereteit tisztelettel ismerték el a kollegák. Két eset bizonyítja is ezt számomra. Felkérték az országos levéltár főigazgató-helyettesi tisztségének az ellátására, amit szülőföldjéhez ragaszkodva nem vállalt. A Csongrád megyeiek felkérésére