Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)
I. AZ ALFÖLD TÖRTÉNETE ÉS IGAZGATÁSA
parasztgazda, akik együttesen 6307 pengőt „képviselnek" a földadóból, írásban kijelentette, hogy Orosháza része kíván maradni birtokával. Az 1886. évi 22. törvény alapján, miután a földadó több mint ötven százalékát fizetik, akaratukat nem lehet figyelmen kívül hagyni. A belügyminiszter 1940 februárjában tért vissza a kérdésre: Elejtve a Nagyszénáshoz csatlakozás gondolatát, Kiscsákó-Gáspártelekből úgy kívánt önálló kisközséget szervezni, hogy átcsatolta volna hozzá 250 lakossal és 778 kat. hold területtel Nagyszénás-Újpusztát. Orosháza képviselő-testülete 1940 szeptemberében arra kérte a minisztert, hagyja Kiscsákót a meglévő állapotában. Ha elcsatolására kerülne a sor, Orosházát kárpótolni kell Szentetornyából és a vásárhelyi puszta közeli részéből. Az önálló kisközséggé szerveződés gondolatát ekkor már a Geist-uradalom képviselte a legerőteljesebben, mintegy 1500 kat. holdnyi területtel Csorvásról is csatlakozókra számítva. 46 Az ország hadbalépése után a kiscsákói törekvések elcsitultak. 1945 őszén már kormányzati kezdeményezésre került újra terítékre Kiscsákó sorsa, mint látni fogjuk. Míg Kiscsákó önálló kisközséggé szervezését a belügyminiszter kezdeményezte s az érintett lakosok akadályozták meg, Kardoskút községgé alakulását és a tervezett község Békés megyéhez csatolását az ott élők kérték s a belügyminiszter állította le. A községszervezési kérelem Kardoskútból, Cinkusból, Tatársáncból, Fecskéspartból, Barackosból és Pusztaközpontból akarta megszervezni az önálló községet. Az 1928ban megfogalmazott előterjesztés elvben találkozott a kormány tanyai politikájával. „Rendben volt" abban a tekintetben is, hogy az állami adót fizetők nagyobb fele támogatta. A belügyminiszteri szakapparátus 1930-ban foglalkozott érdemben a kérelemmel. Vagy 11 675 kat. hold terület és 2344 lakos, vagy pedig 16 580 kat. hold és 3108 ember alkotta volna az új községet, amely minden tekintetben meg tudott volna felelni az előírásoknak. Míg korábban Orosháza hangadó körei lépten-nyomon támogatták a Vásárhelyi pusztai elszakadási mozgalmakat, mert Orosháza határának bővítésére számítottak, most az önálló község tervét megismerve csak vérszegényen és ellentmondásosan nyilatkoztak meg. Békés vármegye közgyűlése 1930 szeptemberében sem a községgé alakulást, sem pedig az átcsatolást nem támogatta. Indokolás szerint azért, hogy ne teremtsen precedenst saját „ősi határainak" megváltoztatásához, tekintettel az Öcsödöt, Bucsát, Békéssámsont érintő elszakadási „mozgalmakra". A tervezett községet csak akkor fogadta volna be „jó szívvel" Békés megye, ha azt Vásárhely önként adta volna át vagy a belügyminiszter az átcsatolást rendeli el. Mindezek után 1931 novemberében a nehéz gazdasági helyzetre és külön Vásárhely ezzel kieső bevételeire hivatkozással a Belügyminisztérium „nem tartotta időszerűnek" az ügyet. 47 Ezzel a Kardoskút környékén élők törekvései visszatértek a régi mederbe: Vásárhely keretében megmaradva a tanyai közigazgatási központ számukra kedvezőbb elhelyezéséért és szélesebb hatásköréért harcoltak. E küzdelmek részleteit mellőzve 48 Hódmezővásárhely város vezetésének időhúzó taktikázásáról mégis szólnunk kell. Ennek a lényege egy eltorzult irányú lépéssorozat46 BML Uo. 47 BML Békés vm. alisp. ir. 5539/1930. alapsz. 48 Vö. SZABÓ FERENC: A Puszta és a közigazgatás, 59-60.
