Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)
I. AZ ALFÖLD TÖRTÉNETE ÉS IGAZGATÁSA
kötelesek leróni. 5 1914 júliusában 117 aláíró kérte újfent a Szőlőkből a belterületté minősítést, szemléletes képet rajzolva a Nagyhegyi és Kishegyi rész állapotáról (rendezetlen, girbe-gurba utcák, artézi kút és utcai lámpák hiánya, csak itt-ott van járda, túlzsúfolt a két iskola, vasúti átjáró kellene a Kígyó utca felé). 6 A háború alatti sürgős kézbesítések, rekvirálások, ellenőrzések idején a hatósági emberek a korábbiaknál jóval többet mozogtak a tanyák világában is. A csendes megvesztegetés „fegyverével" a tanyai lakosok — sokszor bent a városházán, illetve a községházán — elég gyakran segítettek magukon. Az emberek igazságérzetét legjobban a felmentési kérelmek és a lovak igénybevétele körüli praktikák bántották. 7 Mindenesetre tény, hogy a világháború és a román megszállás időszaka rongálta meg a legerősebben a tanyavilág népében a törvényesség és — a közigazgatás igazságos eljárásába vetett (addig is nemegyszer bizonytalan lábon álló) hitet. Az a szelídebb korrupció, amit az emberek nagyobb része — ha morogva is — természetesnek vagy legalább elviselhetőnek tartott, a körülményeket kihasználva zsarolásba nőtt át. A háború végén és a román megszállás idején Hódmezővásárhelyen már újrakezdték a tanyai kérdések előtérbe állítását. Kenéz Sándor ügyvéd széles kitekintésű várospolitikai javaslatai 8 szerint tanyai központokat kell kiépíteni, jó kőutakkal és villamos vontatású keskenyvágányú vasúttal, a legszükségesebb szolgáltatásokkal, piaccal, gabonatárolóval. Kenéz minden tanyába telefont és áramot kívánt. 1918 szeptemberében a Kardoskúti Olvasókör — az Orosházához csatlakozás gondolatát újra elővéve — Kardoskútra is közigazgatási kirendeltséget kért. Az ügy elakadt a forradalmi időkben. 9 1919 júniusában Iványi István, Németh Bálint és 305 pusztai lakos — a pusztaközponti megoldást élesen bírálva — ismét Kardoskút kijelölését kérte a szervezendő pusztai kapitányság székhelyéül. Kérelmüket 1921 szeptemberében utasította el a vásárhelyi közgyűlés. 10 A trianoni békeszerződéssel megcsonkított Magyarországon az ország éléskamrájának szerepét betöltő Alföld a kormányzat és a közvélemény szemében értékesebbnek, fontosabbnak látszott. Az alföldi lakosság bizakodott abban, hogy gondjait megismerik, átérzik s a politikacsinálók elősegítik a majdnem fél országnyi terület adottságaira építő felemelkedést. Az ehhez vezető utat mindenekelőtt az agrártermelésben és az arra támaszkodó feldolgozó iparban látták a szakemberek is. Külön hangsúlyt kapott az öntözésfejlesztésre alapozott zöldség- és gyümölcstermelés, továbbá az alföldi erdőtelepítés. (Gesztelyi Nagy László és Kaán Károly voltak a legkorábbi és a legkövetkezetesebb kezdeményezők.) A súlyos gazdasági gondokkal, majd a világválság hatásaival küzdő kormány a szakemberek nyomására fordított bizonyos mértékű figyelmet az alföldi problémákra, s az államirányítás akkori mechanizmusához alkalmazkodva közigazgatási úton igyekezett tájékozódni, illetve orientáló rendelkezéseket kiadni. 5 BML Orosháza képviselő-testületi jkv. 112/1914. 6 BML Orosháza község ir. 6186/1914. 7 Számos példát ír CSIZMADIA IMRE: Pirkadattól delelőig című önéletrajza. Bp., 1986. 8 KENÉZ SÁNDOR: Javaslatok Hódmezővásárhely t. h. város újjáalapítására. Szeged, 1918. 9 Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Fióklevéltára (ezután CSML Hf), Hmv. Tanácsi iratok (Tan. ir.) II. 3989/1918, II. 3997/1918. alapszámok. 10 CSML Hf Hmv. Tan. ir. II. 3997/1918. alapsz.
