Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)

IV. TÖRTÉNETÍRÁS A DÉL-ALFÖLDÖN

A HELYTÖRTÉNETÍRÁS MEZŐTÚRON Amikor a Békéscsabáról Budapestre tartó gyorsvonat — egy iramodással Gyomától — átrobog a Berettyó hídján, az utas mindig felfigyel a mezőtúri városháza tornyos tömbjére s a környékére települt magasabb épületek csoportjára. A hídon átfutva az alföldi városok külső negyedeire jellemző családi házak következnek a századfordulós arculatú vasútállomásig és azon túl is. E néhány percig tartó látnivaló szinte jelképesen sűríti a Békés megye határához legközelebb fekvő szomszéd város múltját, de keveset érzékeltet a jelenéből. Az újabb üzemek, lakóházak, létesítmények nagy része ugyanis a vonatból alig látható, mert Mezőtúr más negyedeiben áll. A városba látogató vagy gépkocsival Szolnok felé átutazó vendégnek általában az a megnyugtató érzése támad, hogy az 1978-ban már hatszáz éves fennállását ünneplő település megújulása szerencsésen belesimul az öröklött mezővárosi arculatba és hangulatba. A város utcáit járva a földközeli természetességből és a hagyományokból táplálkozó harmóniát, a szerény önbecsülést tapasztalhatja az idegen az emberek hétköznapjaiban is. Mezőtúrnak ma talán éppen az adja meg a fő vonásait, hogy a régi termékeny talajból, de nem csak a régi gyökereken át táplálkozik, másfelől a tradicionális feszültségeket feloldotta, meggyengítette az idő múlása. A hajdan nagyon távoli értékrendek szerint gondolkodók s főképpen az utódaik közelebb jutottak egymáshoz. Mindez kitérőnek tűnhet, pedig a túri múltismeret és a helyi tudat alakulása egyfajta summázatának szánjuk, hozzátéve: az élet forgataga, a hivatás a mezőtúriakat is szétszórta az ország különböző részeire. Nemegyszer éppen a legtudatosabb lokálpatriótákat. Talán éppen ebből sarjad ki a város iránti érdeklődés időnkénti felerősödése, a kutatókedv ösztönzése. A már említett hatszáz éves jubileum mellett a nagy hírű túri gimnázium 450 esztendejének alkalma (1980) volt ilyen tekintetben jól kiaknázott esemény. A helytörténetírást éltető túri önismereti törekvések régebbi (egyben-másban egymással sem mindig harmonizáló) összetevőinek csomópontjait a szomszédságból figyelve így próbáljuk körvonalazni: a hódmezővásárhelyihez hasonlítható, a kálvinizmus demokratizmusával hagyományosan átszőtt mezővárosi öntudat és a küldetés, a nép felemelése tudatától vezérelt — számban szerény, kovász-szerepe szerint nagy hatású — értelmiség egymásra találása az alapja. Ez adott tartást és művelődési igényt a lakosok zömének. A szellemi töltés legfőbb helybeli táplálója a református iskolázás, mindenekelőtt a gimnázium. A szellemiség, amelyet Túr továbbad és képvisel: az, ami Debrecenből származik. Szűkebb körű, de hatásában igen fontos nem egy túri értelmiségi polgári liberális vagy radikális tartalmú tevékenysége. A századfordulótól a sze-