Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)

IV. TÖRTÉNETÍRÁS A DÉL-ALFÖLDÖN

lalástói az 1920-as évekig), Kováts József és Zalotay (Schupiter) Elemér. Csallány egy rövid régészeti összefoglalást adott. Igen színvonalas Derzsi Kovács Jenő gimnáziumi tanár áttekintése Szentes növény- és állatvilágáról. A Nagy Imre szerkesztette Szentes értékeit és tartalmi-szerkezeti hibáit nem kisebb egyéniség mérlegelte, mint az idős Bibó István. A Népünk és Nyelvünk 1929. évi 2-3. számában publikált írása a kötet alapján remek elemzést ad Szentes 1848 előtti történetének fő vonásairól. Hiányolta viszont a könyvben a társadalmi-politikai képlet, a tudati állapot elemzését. (Erről egy másik cikket ígért, de azt nem írta meg.) A harmincas években működő, jó szociális érzékű és jó tollú Csergő Károly alispán támogatásával 1933-ban — vélhetőleg a lényegesen korábban indult Csanád vármegyei Könyvtár inspirációjára — a fáradhatatlan Zalotay Elemér szerkesztésében, a vármegye költségén Csongrád vármegyei Könyvtár címen a múzeumhoz eléggé szorosan kötődő, vegyes tematikájú sorozatot sikerült indítani. Az 1939-ig viszonylag folyamatosan megjelent 21 számhoz 1947-ben csatlakozott a legutolsó. A 22 számból tizennégy szentesi tárgyú vagy kapcsolódású, tízet maga Zalotay írt, kettőt Csallány Gábor. Összesen öt füzet képviselte a várostörténet nem régészeti ágait. A sorozatba okosan beillesztették — különlenyomatként — a más orgánumokban megjelent szentesi témájú tanulmányokat. Csallány és Zalotay jó kapcsolatot tartottak a szegedi egyetem kitűnő régészeti intézetével, s annak Dolgozatok c. évkönyvében megjelent dolgozataikat kiadták e sorozatban is, de éltek több hasonló lehetőséggel is. A Csongrád vármegyei Könyvtárban jelent meg Zalotay áttekintése a szentesi történetírásról (1939), amelyet e dolgozathoz is jól használhattunk. Ugyancsak a sorozatban tette közzé a Petrák-krónika egyik változatát, értekezett Szentes vízföldrajzi kérdéseiről. 1935-1936-ban, szintén Zalotay szerkesztésében, Aranykalász címen „irodalmi és tudományos folyóirat" is megjelent Szentesen, többek között eredeti kutatást tükröző XVIII. századi tárgyú tanulmányokkal, az egykorú anyakönyvek korszerű elemzésével. Kétségkívül ez a szívós és szakszerű munka, a szegedi tudományos műhelyekkel (egyetem, múzeum) kiépített tartalmas kapcsolat emelte föl a tudományos kutatóhelyek közé a szentesi múzeumot, a régészetben elsősorban. 1933-tól már Csallány Dezső is publikált szentesi anyag alapján. A felszabadulás után Csalog József múzeumigazgató tette még rangosabb régészeti műhellyé a múzeumot. (Ennek részleteiről szólni nem lehet e kis tanulmány dolga.) A harmincas évek második felétől Féja Géza klasszikus Viharsarok-ja és Erdei Ferenc két nagy műve, a Magyar város és a Magyar tanyák révén is bevonult Szentes a köztudatba, mindkét szerzőnél mezővárosi hagyományainak értékével. Féja a szentesi polgárosodás zavarait eléggé élesen fogalmazta meg. A Horthy-korszak üzleti vállalkozásként kiadott megyeismertető kötetei között, mint a „Vármegyei szociográfiák" legelsője jelent meg 1938-ban a Csíkvári Antal szerkesztette Csongrád vármegye. Ebben Szentes sok elszórt adattal és rövid összefoglalással szerepel. A nagy alakú könyv kitűnő dolgozatoktól a primitív írásokig minden fokozatra tudott példát nyújtani. A Nagy Imre szerkesztésében kiadott kötethez képest szentesi aspektusból érdemleges újat nem tartalmaz.