Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)
IV. TÖRTÉNETÍRÁS A DÉL-ALFÖLDÖN
tikai magatartása. TÁPAY SZABÓ LÁSZLÓ az 1879. évi árvíz és a rekonstrukció történetét írta meg, a félszázados évfordulóra, írói eszközökkel is. A három közül CzÍMER munkája a legértékesebb. Ő ugyanis tudatosan a szegedi vezető körök egyesületének tágabb történetét vetette papírra. Számos kitérővel, anekdotával bár, de ráirányítja a figyelmet a 18. század eleji Szeged több nemzetiségű voltára, a betelepedett nemesekből és elmagyarosodott polgárokból lett helyi uralkodó osztály kialakulásának folyamatára. Sok személyi vonatkozást elmond a város életében szerepet játszó egyénekről, ezekből megismerhetők a családi összefonódások. Szeged szellemi megerősödése, kultúrájának magyar nyelvűvé válása CzÍMER könyvéből jobban végigkövethető, mint REIZNER monográfiájából. A szerb és német elem fontos történeti szerepének rajzában esetenként aránytévesztésbe esik. Az új szempontú helytörténetírás első termékei színvonalas doktori disszertációk. Az alább cím szerint is megnevezett dolgozatok a 18. századi Szeged addig kevésbé kutatott kérdései körül forognak, s lényegesen továbbviszik mindazt, ami REIZNER monográfiájában olvasható. JENŐFI ÉVA Adatok a szegedi német telepesek és céhek történetéhez című munkájában (1932) eléggé széles eredeti forrásanyagot — köztük az anyakönyveket is — felhasználva a polgárosodásban fontos szerepet játszó és hosszabb időn át bevándorló németekről tényszerű képet nyújt. TÁPAY SZABÓ GABRIELLA Szeged 18. századi erkölcseiről szólva további eredményeket ért el a török utáni nemzetiségi megoszlás vizsgálatában. Kimutatja a délszláv elemek nagy számát az 1740-es években, bizonyítja kereskedelmi szerepüket, érzékelteti a körülöttük dúló érdekharcokat, a városvezetés magatartását. Művelődéstörténeti anyaga is gazdag és eredeti levéltári kutatásból ered. VINCZE SÁNDOR Szeged város gazdaságpolitikája a 18. század első felében c. munkája (1942) az 1717 és 1765 közötti városi tanácsjegyzőkönyvek alapján, jól rendszerezett formában, Szeged földesúr voltára (Tápé és Röszke jobbágyközségekre) és a magisztrátus gazdaságszervező szerepére vonatkozóan végzett színvonalas vizsgálatokat. A 18. század, mint a későbbi fejlődés elindító és megalapozó időszaka kapott alapos vizsgálatot sajátos aspektusból CSAJKÁS BÓDOG 1944-ben megjelent könyvében is: Szeged közegészségügye a 18. században. A Horthy-korszak utolsó évtizedének terjedelemre tekintélyes, értékében a meglehetősen felszínes ismertető síkján maradt kiadványa a Vármegyei Szociográfiák c. sorozatban CSÍKVÁRI ANTAL szerkesztésében 1938-ban megjelent Csongrád vármegye kötet. Ennek 134 nagyalakú lapot kitevő szegedi része számos szerző munkája. Nem egy közülük témájának alapos ismerője volt, többen viszont laikusok. A Szegeddel foglalkozó rész haszna mégis, hogy a KISS-TONELLI-SZIGETHY szerkesztette 1927. évi kötet anyagát a korleírás fonalán tovább folytatta. KOGUTOWICZ KÁROLY, BÁLINT SÁNDOR, CSEKEY ISTVÁN, LUGOSI DÖME és még néhányan a tudományosság követelményeit e kötetben is kitűnően egyeztetni tudták a népszerűbb hangvétellel. A kiadvány mint forrásanyag, s nem mint történeti feldolgozás érdemli meg a számontartást. A szegedi polgári történetírás művelői, főképpen az egyetem történészei tehát voltaképpen nem fogtak hozzá Szeged múltjának újabb és mélyebb föltárásához. HERMANN EGYEDNEK az Alföldi Tudományos Intézet 1946-ban kiadott első évkönyvében (amely még a felszabadulás előtt írt dolgozatokat tartalmazta) megjelent feladatkitűző összeg-