Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)

IV. TÖRTÉNETÍRÁS A DÉL-ALFÖLDÖN

monográfiái pénztárból, egyes nagybirtokosok adományaiból fedezte. A terjesztés során befolyt összeg 1600-1700 forint körül mozoghatott. KARÁCSONYI MONOGRÁFIÁJÁNAK TERJESZTÉSTÖRTÉNETE Ha a szándék és az eredmény viszonyát nézzük, Karácsonyit, a monográfia-bizottságot, a nyomdát nem vádolhatjuk elmaradással. Az ügy végeredményben egyenletes támogatását nyújtó megyét sem érheti vád addig, amíg a könyv ki nem került a nyomdából. A terjesztés eredményei elszomorítóak. A közigazgatási úton történt könyvárusítás ebben éppúgy hibás, mint az eléggé általános kulturális érdektelenség. 1895 őszén a községi elöljáróságok útján és a megyei törvényhatósági bizottság tagjainak bevonásával, több mint 2000 gyűjtőív szétküldésével előfizetést hirdetett az alispán. (A három kötet együttes árát 6 forintban állapította meg a megye.) Összesen 248 előfizetőt sikerült toborozni; zömük a megyebeli értelmiség soraiból került ki, de ebben a számban 26 község, tíznél több olvasókör, néhány iskola is benne van. Az ár nem volt magas, érthetetlen ez a gyenge érdeklődés. A 248 példányban 33 megyén kívülre megrendelt példány is szerepel. (10 került a fővárosba, hat a Dunántúlra, hat Erdélybe, öt a Felvidékre.) Az előfizetők névsorából kideríthető, hogy a legtöbb példány Gyulára került. Békéscsabára kb. 25, Mezőberénybe mintegy 15, Orosházára, Szarvasra és Szeghalomra is kb. 15-15 példányt fizettek elő. (A legjobb előfizetésgyűjtő a békési dr. Hajnal István orvos — maga is jeles helytörténész — volt, egyedül 16 monográfiát adott el.) Az összesen 602 példányban készült megyetörténet köteteinek sorsát az alábbi táblázat adatai jelzik (1897 májusából származó számok): 1. Karácsonyi János 42 tiszteletpéldányt kapott, amelyekkel a számára anyagot biztosító levéltárak tulajdonosait, a munkáját segítő történészeket, barátait kívánta megtisztelni. 2. Mint láttuk, 248 példányt vettek át az előfizetők. 3. Dobay árusításra átvett 20 példányt. 4. 62 törvényhatóságnak és 5 városnak ingyenes tiszteletpéldányt küldött a megye egyet-egyet. 5. Békés megye 40 tisztviselője, a nyugdíjasokat is beleszámítva, egy-egy példányt kapott. 6. Az MTA, az Országos Levéltár, a megyebeli gimnáziumok és polgári iskolák könyvtárai részére is küldött a megye egy-egy ingyenes példányt, összesen 11-et. 7. 17 szakfolyóiratnak és napilapnak ismertetési példányt juttatott a megye. (Századok, Turul, Archeológiai Értesítő, Ethnographia, Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, Hadtörténelmi Közlemények, Budapesti Szemle; Békésmegyei Közlöny, Budapesti Hírlap, Nemzet, Pesti Hírlap, Magyar Hírlap, Pesti Napló, Egyetértés, Magyarország, Fővárosi Lapok). Ez azt is jelenti, hogy ezekben az orgánumokban kell megkeresni a monográfia egykorú visszhangját. A sikertelen „terjesztési kampány" lezárultával a megyei levéltárban helyezték el a megmaradt példányokat. A 6 forintos árat már 1897 nyarán 3 forintra szállították le,