Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)
III. TELEPÜLÉSTÖRTÉNET
1895, 1900 egyaránt olvasható. Valamelyes igazsága minden adatnak van, s ez kifejezi, hogy egy hosszabb, összetett folyamat közjogi, közigazgatási lényeges állomása, a kincstárral kötött adásvételi szerződés teljesítésének ebben a tekintetben való lezárása volt a hivatalos községalakulás. Láttuk: 1887-ben kötötték a földvásárlási egyezséget, 1889 őszén kapták meg ténylegesen a földet, ebben az évben hívták meg dr. Zsilinszky Endre lelkészt, 1890-ben indult meg a belterületi házak és a parcellázott földeken a tanyák tömeges építése, 1892-ben alakult meg az önálló evangélikus egyházközség. Mindezek egyenként is alapvető mérföldkövek voltak, s az élet mindennapjaiban — a régen fennálló piaccal és az 1883 óta működő vasúttal — már egy valóságos község létét fejezték ki. A Megyésen élőknek és a Megyésen járóknak a tömeges kiköltözés és a tanyaépítés, a belterületi házépítés előrehaladása után vált fontossá, hogy önkormányzatuk legyen, s közigazgatási ügyeiket ne a szomszéd Bodzás jegyzőségén kényszerüljenek intézni. Dr. Zsilinszky Endrének volt ismét a legtöbb erőfeszítése és inspiráló-szervező szerepe a részleteiben még fel nem derített, de a források hiánya vagy nehéz elérhetősége miatt ezután is csak mozaikszerűen kirajzolható hatósági lépésekben a községgé szervezés idején. Dr. Zsilinszky Mihály segítségét újra igénybe véve, Urszinyi János hozzáértését is felhasználva, a megfelelő adottságok és lakossági teherbírás igazolása alapján sikerült elérni a 65.318/1893. számú belügyminiszteri határozat kiadását 1893 második felében. A közigazgatás miniszteriális és megyei szervei ennek alapján 1893at tekintették a községalakulás hivatalos időpontjának. Az 1900. évi népszámlálás demográfiai kötete Medgyesegyháza adatainál külön fel is tünteti: „1893-ban alakult községgé: azelőtt Medgyesbodzáshoz tartozó telep volt." 1893-at jelöli meg igen alapos munkájában 1898-ban Gaál Jenő is. Az Aradon őrzött vármegyei iratokból talán kideríthető volna, hogy a belügyminiszteri engedély birtokában miért nem siettek a hivatalos megalakulással. Gyanítható, hogy költségvetési okokból, de más tényező is szóba jöhet. Végül is egy minden tekintetben korrekt és gondos munkából 33 idézhetjük a kérdésre legalább fő vonalakban választ adó sorokat: „A képviselőtestület 1894. év május hó 28-án tartotta első ülését, melyen köszönetet mondott dr. Zsilinszky Endre és Urszinyi Jánosnak, kik a község létesítése körül elévülhetetlen érdemeket szereztek". További részleteket a korabeli újságokból próbáltunk megtudni. Lehangoló, hogy az alakuló ülésről még pár sorban sem tudósítottak a környék eddig átnézett, legolvasottabb lapjai, még a legilletékesebb, az aradi „Alföld" sem. A település egyes bizonytalan adatok szerint kisközségként, azaz Medgyesbodzástól el nem szakadva alakult volna meg. Ennek két fontos tény ellene mond: az akkor hatályos községi törvény szerint a községházával, jegyzővel, községi orvossal, iskolával rendelkező, kétezer főnél több lakossal bíró községeket eleve nagyközségi jogállásba kellett besorolni. A kétezer fő alatti, a fenti „adottságokkal" nem bíró települések voltak a kisközségek, amelyeket körjegyzőségi rendszerben igazgattak. A másik, közvetlenül bizonyító erejű tény az 1896-ban hitelesített kataszteri térképlapokon szereplő pecsét szövege: „Medgyesegyháza község pecsétje 1894", s méginkább a sajátkezű aláírásokban megjelölt tisztséKEHRER KÁROLY i. m. 113.
