Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)

III. TELEPÜLÉSTÖRTÉNET

folyamatosan Megyésen lakó ispánt alkalmazott, s fenntartotta, szaporította a Hengelmüller korában készült épületeket is. A centrális elhelyezkedés tudomásul vételét fejezte ki 1849 novemberében a pécskai kincstári uradalom hat „legényének" (pandúrjának) tartós „kihelyezése" Megyésre az elszaporodott lopások miatt. A legények állandó felügyeletét Hamvai József ispán látta el, s az eleki szolgabíró rendelkezett velük.

14 Az 1850-es évek első fele a Bach-korszak berendezkedése és a lakosság megfélemlítése jegyében, a kincstári pusztákon folytatott gazdálkodás válsága, visszaesése körülményei között telt el Megyés puszta felett is. Nem volt különösebb hatása, de említést érdemel, hogy 1854 elejétől 1860 végéig az egyesített Békés-Csanád megyéhez csatolták Elekkel, Ottlakával együtt az Arad megyei „nyúlvány" pusztáit: Bodzást, Megyést, Bánkutat, és a kertészközségeket: Almáskamarást, Nagykamarást. A területet a gyulai járásba sorolták. Palugyay Imre említett munkája Megyésen és Bodzáson együtt 521 lakost mutat 1855-ben, akik nyomorúságos és bizonytalan viszonyairól ugyanabban az évben az iskolaügyben kiszálló gyulai szolgabíró adott jelentést: „A Megyesi pusztán lakó Rom. Cath. s magyar ajkú nép a legszegényebb osztálybeli levén s csupán csak kézi munkája után és napszámos keresetéből élősködik (éldegél — Sz. F.), maga erejével s költségén ott oskolát nem építhet, — az oskolába járható gyermekek száma pedig jelenleg 50-re megyén."

15 A lakosságszám és a gyerekszám összevetése a családostól jelenlévő kertészek jó részének távozását sejteti, összefüggésben a dohánytermesztés visszaesésével. A kincstári földek nagyobb jövedelmét a közvetlenebb kamarai kezelés sem tudta biztosítani. 1856-han az intenzívebb szemléletű osztrák nemzeti bank vette át hasznosításra az egész pécskai uradalmat. A bank nagyobb bérlőkkel keresett kapcsolatot, s 1858-tól fogva a távlatosabb gazdálkodás irányába is lépéseket tett, amikor a bérlőket tartósabb anyagból készült, előzetesen szakmailag elbírált költségvetések alapján megtervezett épületek emelésére kötelezte. 1868-ig a bérlők 1,3 millió forintot invesztáltak tartós építményekbe (magtárak, ispánlakok, talán cselédlakások, istállók, nagyobb kutak) a pécskai uradalom területén.

16 A dohánytermesztés az 1850-es évek végén és azt követően a hetvenes évekig a bank ösztönzésére és szervezésében ismét fellendült, de már a gabona- és a takarmánytermesztés is növekvő szerepet játszott. Erről az érdemi fellendülésről egy félbemaradt cikksorozatból

17 kaphatunk információkat. A szerző leírja, hogy a pusztáknak azon részeit, amelyeket a telepítvények lakosainak nem adtak árendába, nagyobb haszonbérlők kapták. Ezeket a területeket 160-1000 holdas parcellákra osztották föl, s a parcellák határát „bitófákkal" (magas oszlopokkal?) jelölték meg. A bérlők általában vertfalú épületeket emeltek, mert arra számítanak, hogy a 3-6-9 évre kiadott földek bérletének lejárta után az épületeket szét fogják veretni. A bank a bérleti díjat leszállította, hogy a vállalkozóknak kedvet csináljon. A gazdálkodás színvonaláról a cikk elmondja, hogy 1856 után a magas haszon14 Arhivele Statului, Arad. Pref. Jud. Arad. Processe verbale al Comissarului Gubernia (Megyefőnöki jegyzőkönyv) 1195/1849. november 18. 15 BML Békés-Csanádi Megyehatóság iratai 1683/1855. alapszám. 16 GAÁL JENŐ i. m. 198. 17 (S-ny): Egy-két szó a kincstári pusztákról. = Alföld (aradi lap), 1863. január 6. és 8.