Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)

III. TELEPÜLÉSTÖRTÉNET

együtt ezzel Megyés puszta is Arad vármegye kötelékébe került,

2 s ott is maradt 1920ig (sőt 1923-ig, a rövid életű Csonka-Arad megye beolvasztásáig). Az Arad vármegyébe sorolás Megyés és vidéke számára a periférikus elhelyezkedés soha meg nem szűnő hátrányait hozta magával, noha a közeli szomszéd Békés és Csanád megyei területekhez kapcsolódás potenciális lehetőségeit is megalapozta. A legkedvezőbb megoldás Megyés puszta és vidéke számára a Békés megyéhez csatolás lett volna, már 1744-ben is, később méginkább. A megyei besorolásnál jóval nagyobb jelentősége lett annak, hogy az 1720-as évektől nagy arányokat öltött királyi birtokadományozások során Megyés puszta és környéke nem a Harruckern család tulajdonába került. A merkantilista célszerűséget követő Harruckern az akkori Békés megye területén kívül Szentes városát, az utóbb Arad megyéhez csatolt zarándi részen pedig Székudvart, valamint Elek, Szentmárton, Nagypél pusztákat is adományba kapta 1723-ban. Harruckern János György és Ferenc fia jelentős kedvezmények biztosításával ú. n. szabadmenetelű szerződéses jobbágyokat csábított hatalmas birtokaira. A szervezett telepítések eredményeként nagy lélekszámú, önálló gazdálkodásra képes, gyorsan fejlődő jobbágytelepülések keletkeztek vagy erősödtek meg. Eleket 1724-ben, Szentmártont 1746-ban népesítették be a Harruckernek, Csabát 1718-ban, Mezőberényt 1723-ban, Orosházát 1744-ben, Tótkomlóst 1746-ban, stb. A telepítések nyomán az állattartás arányai megnőttek, s mindinkább teret hódított a gabonatermesztés is, összességében nagyot haladt előre a termőföld hasznosítása. Elindulhatott egyfajta mezővárosi fejlődés. A Harruckern- (majd a XVIII. század végétől a benősüléssel leszármazottá vált Wenckheim-) család birtokterületének bízvást adhatjuk „a lendületes újjászületés övezete" címet. Ez a zóna Megyés pusztával határos volt, Megyés és környéke azonban más gazdálkodási elveket követő tulajdonost kapott. III. Károly az udvari elkötelezettségek okán 1726-ban és 1732-ben az ún. jenéi és aradi kamarai kerület zarándi 122 faluját és 82 pusztáját Rinaldo modenai hercegnek adományozta. (A hercegi család a spanyol örökösödési háborúban a bécsi udvar támogatója volt.) A herceg utódainak pálfordulása miatt Mária Terézia hol elkoboztatta, hol visszaadta a hatalmas területet (1742, 1749). 1787-ben az óriási birtokot a hercegi család itáliai javakra cserélte, $ a terület kezelése a magyar kincstár, a kamara kezébe került.

3 A birtok arad-modenai uradalom elnevezése azután is megmaradt. Megyés, Bánkút, Kamarás, Kupa, Kispél puszták, Gyulavarsánd, Kisjenő, Ottlaka. Pél települések az uradalom részei voltak. A modenai herceg megbízottai és a kamarai tisztviselők (aradi székhellyel) a XVIII. század egész folyamán s a XIX. század első évtizedében az erdélyi örmény haszonbérlőknek adták árendába az uradalomhoz tartozó pusztákat. Csanád megyében ugyanez történt a kincstári kezelésű pusztákkal. A szamosújvári, erzsébetvárosi, gyergyószentmiklósí örmény vállalkozók (kereskedők) az Erdélyből ide hajtott ökröket az aradi-csanádi — nemegyszer egyes Békés megyei — pusztákon feljavították s azután ausztriai és németföldi piacokon értékesítették. A bérlők 2 MÁRKI SÁNDOR: Aradvármegye és Arad szabad királyi város története II. Arad, 1895. 310., 355360. 3 MÁRKI SÁNDOR i. m. 304-305., 350., 367., 377.