Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)

III. TELEPÜLÉSTÖRTÉNET

III. TELEPÜLÉSTÖRTÉNET KET ALFÖLDI SZLOVÁK MEZŐVÁROS (BÉKÉSCSABA, SZARVAS) TÖRTÉNETÉNEK FŐ JELLEMZŐI A XIX. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN Az északi megyékből levándorolt, s csaknem teljes egészében szlovák jobbágyokkal 1718-ban újratelepült Békéscsabának és az 1722-ben ismét benépesülő Szarvasnak a XX. század kezdetéig terjedő történetéből számos meghatározó mozzanat közismert. Ezek felidézése helyett most az újratelepítés utáni életük közel két évszázados históriájának csak a magyarországi városfejlődés szempontjából értékelhető néhány jellemző folyamatát, tényét vesszük számba. Ezek közül is a tőkés fejlődés nekilendülését hozó öt-hat évtizedet ragadjuk ki, amelyekben lényegileg napjainkig terjedően állandósult a két városnak a településhálózatban betöltött szerepe. A tradíciókból és az új gazdasági, társadalmi, kulturális, településszerkezeti és más elemekből szövődve kiformálódott Békéscsaba és Szarvas „egyénisége". Mint látni fogjuk, a két mezőváros históriája számos hasonlóságot, sőt azonosságot mutat, de nem volt kevés és nem volt másodlagos az eltérés sem. Békéscsaba és Szarvas története alapjában véve az Alföld török uralom alól felszabadult területeinek a tipikus fejlődési menetét tükrözi. Ennek legjobban szembetűnő és egyben a legfontosabb, de még nagyon sok kutatást igénylő kérdéscsomója az 1820as évekig tartó, de még az 1850-es években is érdemi hullámokat keltő, tömeges népesség-bevándorlás, s azzal együtt a tájunkra érkezők gazdasági-társadalmi beilleszkedésének folyamata, nem feledkezve meg a továbbköltözőkről, s azok fennmaradó kapcsolatairól sem. Csak a kérdéskör jelentőségének érzékeltetésére rögzítjük itt az összemérésre ismert hibáik mellett is alkalmas adatok (Békés megye 1725. évi összeírása, a II. József idején készült népszámlálás és az 1850/51. évi népszámlálás) alapján a Csabára és Szarvasra irányuló migráció példátlan arányait is bizonyító számokat: _A lakosság száma lakosságszám növekedése 725-1786 ~ 1786-1851 172: között között között Város 1725+ l7g6 1725-1786 1786-1851 1725-1851 Békéscsaba 500 9680 23 400 19,3-szeres 2,41-szeres 46,8-szeres Szarvas 220 7304 17 530 33,2-szeres 2

L

40-szeres _ _79

1

7-szeres * Az összeírt családok száma alapján becsült adat. A betelepülés és az elvándorlás hol egy időben, hol pedig külön-külön jelentkező hullámainak az egyes korszakokra átlagosnak elfogadott természetes szaporodási arányokkal együttesen mérlegelhető szerepe az 1850-es évektől kiegyenlítettebbé vált. 1853-ban a Sáros megyéből Békéscsaba, Szarvas, Tótkomlós, Battonya, Nagylak vidékére vándorolt, s itt nehezen bár, de otthonra és megélhetésre talált kb. négy-ötezer