Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)
II. GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM
sertésállomány több mint hatvan százaléka és a juhok négyötöde a parasztgazdaságokban van. A sertések száma a fele körül van a tizenöt-húsz évvel korábbinak. Békés megyének a dél-alföldi régióban az ezredfordulón elfoglalt helyét külön elemzéssel lehetne kibontani. A hat kistérségből öt reálisan egymás mellé állítható, összemérhető, a túl nagy kiterjedésű, de belül eléggé differenciált békéscsabai kistérség mutatóit igazából a településsoros adatokkal együtt lehet majd értékelni. (A kistérségi adatok „lehúzzák" Békéscsabát.) A régió három megyéje közül Bács-Kiskun és Csongrád megye szőlő- és gyümölcstermelő kistérségeinek hozzánk képest igen kedvező mutatói, arányai tűnhetnek föl a hozzáértőknek. A megyén belüli különbségek a szeghalmi és a sarkadi kistérségek természetadta, meg az eddigi mostohább kezelésből eredő hátrányait rajzolják ki, sok szempontból indokolva támogatásuk szükséges voltát. *** Ezzel a vázlatos áttekintéssel azt kívánjuk elősegíteni, hogy a viharsarki agrárvilág mai (de nem egyszer a jobbágyfelszabadításig vagy még korábbra visszanyúló) gondjai és még jó ideig tartó vajúdása általános közügy legyen. Nyilvánvaló, hogy ez az országrész a lényegét tekintve akkor is jó ideig „agrármegye" lesz, amikor a lakosságának már csak negyede-ötöde lesz korszerűen élő „őstermelő". De biztosan megmarad a fontossága a „második lépcsőnek" is, azaz a megújuló, igényesebb élelmiszeriparnak, a továbbító kereskedelemnek, a termékek tárolásának és szállításának, az életközeli agrárképzésnek és agrárkutatásnak, az agrár-infrastruktúra fejlődésének, a falusi-tanyai turizmusnak, a termékeinket jó étvággyal elfogyasztó vendégseregnek, s sok minden másnak, ami a mezőgazdaságban gyökerezik ezután is. Ez utóbbiak több embert foglalkoztatnak majd, mint a közvetlen termelés, s el is kopik majd idővel a már ma is halványuló választóvonal az „őstermelés" és a második fokozat között. Be kell látnunk, hogy az útkeresés remélhetőleg célravezetőbb, eredményesebb új szakasza még ezután következik. Nemzedéki szemszögből talán ez lesz a bonyolultabb, a nehezebb. A fiatal generációk idekötése nem lesz könnyebb. Az a tény már többször bizonyságot nyert, hogy az ötletszerű ábrándok, az élet valóságával ellenkező, bármily nagydobra vert célkitűzések szinte törvényszerűen zsákutcába, csődhöz vezetnek. Minden gondolkodó ember érezze át, hogy ő is szorosan érdekelt abban, milyen úton-módon lehet elérni a mai világ fejlettebb részén érvényesülő színvonalnak a mi táji vonásaink szerinti összetevőit, hordozóit. Eddig méltán sokra tartott, büszkeséggel említett termőhelyi adottságainkhoz bizonyára hozzá tudjuk adni az európai töltésű szakmai és általános műveltséget, az elődöktől örökölt szorgalmat, leleményességet és közéleti felelősséget. Bárka, 2001. 4. sz. 47-54.