Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)

II. GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM

Ilyen közvetlen előzmények után, egy kölcsönösen és több oldalról hallgatólagosan elfogadott és még fel nem rúgott kompromisszum időszakában elhagyhatta a nyomdát Veres Péter említett könyve, amely először rendszerbe szedett, világos és határozott (ha nem is mindenben helytálló) véleményével okozott zavart az említett időleges „egyetértés" körül. 1948 nyarán-őszén viszont a kötet már nyílt és alaposan kidolgozott ellentéte, egyfajta cáfolata lett a Rákosi Mátyás és klikkje által addigra teljes uralomra juttatott, szovjet mintájú diktatúra egész felfogásának, több alapvető célkitűzésének, mindenekelőtt az agrárjövő dolgában. (Veres Péter igencsak sejtette már munkája írása során a hatalmi fordulat várható bekövetkezését, de aligha gondolhatta, hogy mindez — a nemzetközi viszonyok hidegháborúba fordulása, a Jugoszlávia körüli kampány következtében is — ilyen gyorsan történik.) Rákosi 1948. augusztus 20-án elhangzott kecskeméti beszéde döbbenthette rá mindazokat, akik a magyar parasztság, a hazai mezőgazdaság polgári-demokrata tartalmú és módszerű felemelkedésére, modernizációjára vártak, hogy a diktatúra a szovjet típusú utat fogja követni. Az 1948 őszétől megvalósított politika a legszélsőségesebb osztályharc-felfogás alapján, az agrártermelés érdekeit is másodlagosnak tekintve, közvetlen és személyre szóló intézkedésekkel, büntetésekkel és elvonásokkal tette tönkre a már korszerűbb és a még konzervatív utat járó „kulákgazdaságokat", s hozta súlyosan függő és fenyegetett helyzetbe a „középparasztokat", meg a töredékföldeseket is. Rövid időn belül a parasztság tömegei igyekeztek kibújni a szorításból, s földjüktől megválva a bányászatba, a nehéz fizikai munkát igénylő ipari munkahelyekre menekültek. *** Az 1945. évi földreform után még lehetséges fordulat esélyét hangsúlyozva azt próbáltuk megvilágítani, hogyan siklatta félre a korlátokat nem ismerő politikai hatalom egy kibontakozóban lévő gazdasági és társadalmi szerves megújulás tudatos vagy akaratlan résztvevőit hazánk, s különösen Békés-Csanád-Bihar agrárvilágában. Ez a fokozatos, de megalapozott felemelkedési lehetőség 1948-ban megszűnt. Azóta az általánosabb és a közelebbi körülmények, feltételek gyökeresen megváltoztak. Mint már jeleztük, tájunk mezőgazdaságának és számban jócskán megfogyatkozott parasztnépének a szövetkezetek és állami gazdaságok keretei között eltelt négy évtizede szakaszokra bontott, elfogulatlan és tényekre alapozott elemzést kíván. A közelmúlt nagyon sok vonatkozásban kihat a jelenre és a közeljövőre is. Különös figyelmet kell szentelni az emberi viszonylatoknak, ezen belül a különböző „szinten" megfogalmazott politikai és gazdasági programok, valamint a tényleges valóság mérlegelésének. A termelési, a technikai helyzet, a gazdálkodást elősegítő és akadályozó körülmények biztosabban rekonstruálható és hitelesebben megítélhető tényezők, a morális állapot, az írásba nem foglalt, de erőteljes közvélekedés története igen nehezen bontható ki. Nem vagyunk egyszerű helyzetben akkor sem, ha a rendszerváltással ismét előállt nagy lehetőség megnyílása óta eltelt évtizedben lejátszódott sokféle folyamat egyfajta „végeredménynek" tekinthető számadatait vesszük elő, a 2000. esztendő tavaszán végrehajtott országos mezőgazdasági összeírás (OMÖ) segítségével. Ebből kiderül, hogy a megyében 511 gazdasági szervezet és 62 604 egyéni gazdaság, továbbá 40 211 sze-