Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)
II. GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM
gyakoribb lett az egészségvédelmi intézkedések sora, többet áldozott az állam a szociális helyzet javítására. A másik oldalról ugyanakkor a folyamatos inflációval megterhelve a kötelező beszolgáltatás kíméletlen rendszere, a vetésterület hatósági előírása, az igáslovak és a vágómarhák kötött áron történt igénybevétele, az üzemanyag-korlátozás, s mindenek felett a férfiak tömeges behívása és értelmetlen pusztulása, majd a hadi cselekmények miatti közvetlen áldozatok sora tartozik a mérleghez. A mi megyénk és általában az Alföld a fronton és a hadifogságban, valamint a holocaust színhelyein, s csak igen kis mértékben a térségünkben lejátszódott harci események során vesztette el lakosságának igen jelentős részét. Az emberveszteség mindamellett nem volt olyan mértékű, hogy az agrártermelés lehetőségeit tragikus arányban visszafogta volna. Szembetűnőbb volt és évekig megmutatkozott a lóállomány igen súlyos csökkenése, a fejőstehenek igavonó „szerepének" kényszere. Az 1944. őszi károk — a menekítéstől a magyar és német katonai igénybevételekig, majd a szovjet és román lefoglalásokig és zsákmányszerző akciókig, továbbá a lakossági eltulajdonításokig — nagyobbak voltak a nemegyszer gazdátlanul maradt uradalmakban, mint a családi jelenléttel őrzött tanyás parasztgazdaságokban. Ez az 1948 tájáig legerősebb, de azután sem ismeretlen szerző-pusztító sorozat a legnagyobb, a tartósabb kárt a nagybirtokok többnyire értékes épületeiben és kiépített technikájában, létesítményeiben (istállók, magtárak, öntözőrendszerek, kertészetek, faiskolák, kisvasutak stb.) tette. A nagyüzemekhez tartozó földek kiosztásával, gép- és eszközállományuk egyéni vagy szövetkezeti használatával a kibontakozásra váró s már a harmincas-negyvenes években megfogalmazott fejlődési, fejlesztési törekvések közelebb kerültek a megvalósulás lehetőségéhez. Előrevivő, példaadó, erjesztő szerepében a már többször említett modernizációs törekvés megmaradhatott, sőt kivirágozhatott volna a második világháború után is, amikor rövid időre kirajzolódott annak a reménye, hogy Magyarországon a valódi szövetkezés lehetőségeivel élő s a belterjesség felé haladó kisgazdaságok világa következik. Az említett, a modernizációra érett réteg példája ekkor válhatott volna tömegvonzású mintává. Az 1945-ben (Európa más országaihoz, sőt nem egy szomszédunkhoz képest is nagy késéssel) megvalósított földreformmal egy időben az ország meglehetősen felkészült a nagy, mélységesen polgári tartalmú átalakulásra. Politikailag eléggé bizonytalanul (csak az alapelvek tisztázásánál tartottak, bár a gyakorlati megvalósítás mikéntjének kidolgozása is elindult) álltak még a dolgok, de a nyílt kommunista diktatúra életbeléptetése előtt mégis biztatóak voltak a meghatározó „háttérviszonyok". Igen jó helyzetben voltunk felkészült agrárszakemberek és szakoktatás dolgában, a háború után hamar helyreállt a fejlődőképes mezőgazdasági gépgyártás, a műtrágyagyártás, másfelől gyorsan elérték békebeli teljesítőképességüket az élelmiszerfeldolgozás és az agrártermelésű nyersanyagra épült más ágazatok. Az agrárvidékeken, így Békés-Csanád-Biharban meg a környező megyékben is, 1947-1948-ban olyan arányú mezőgazdasági munkanélküliség uralkodott, amely szinte már az 1930-as évek elejére emlékeztetett. Ez igen erőteljes, politikai felhangokkal és
