Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)

II. GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM

Az elméletinek látszó és nehezen körüljárható kérdésre a hozzá „illő" választ adjuk: A dél-alföldi lakosság körében a személyes műveltség, a családi, a születéshelyi, a lakóhelyi kapcsolatok, az eszmei-politikai hagyományok és kötöttségek, a baráti kör, a megélt tapasztalatok szerint és „függvényében" vannak példaként, mintaként elfogadott emberek, de kevésbé a korábbi értékrend alapján. A „példák és minták" elismertsége kétféle lehet: szűkebb vagy viszonylag szűkebb körben a teljes személyiségre kiterjedő, tágabb körben viszont inkább néhány jellemvonás vagy adottság (magatartás vagy személyes eredmény) tartós vagy időszakos elismerése. A „tágabb kör" legnagyobb kiterjedése legtöbbször egy-egy település, kivételes esetben az adott megye vagy azon is túl. Az eszményi ember „közmegegyezéssel" elfogadott vagy elfogadható személyiségvonásait az idősebbek hajdanán úgy ahogy megismert követelményekből raknák össze, a fiatalabbak padig nem ebben a megközelítésben választják meg példaképeiket, kedvenceiket. Az iskolai, egyházi, politikai és más fórumoktól többé kevésbé „készen kapott", fő személyiségvonásai alapján modellként szerepeltetett embereszményt igen kevesen követnek. A társadalom értékrendjét alakító-befolyásoló intézmények, szervezetek és személyek körében csak nagyon leegyszerűsített, leginkább néhány jellemvonást kiemelő példakép-ismertetés folyik, ha nem a régmúltról esik szó. Mindez valahol a tekintély elfogadásában vagy részbeni elismerésében, leggyakrabban az elutasításában leli meg a magyarázatát. Itt nem részletezhető folyamatok a társadalom többsége által akceptált tekintély „mélyrepüléséhez" vezettek. A torz értelmezésű demokrácia és egyenlő jog gyakorlatában maga a társadalom vagy annak valamelyik tágabb csoportja a mérceként-példaként elfogadott tekintély megtestesítőjét gyakran képtelen megvédelmezni a megalapozatlan támadásoktól, célzatos rágalmaktól. A közélet „érdekektől fertőzött", különböző fokú fórumai a nyílt vagy bújtatott tekintélyrombolás legjobb lehetőségeit tűrik meg, illetve alakították ki. A gyakori tekintélyrombolás által keltett légkör átsugárzik, magatartási mintát ad a nem közéleti szférákban még megtűrt viselkedéshez is. A közösségnek többnyire nincs módja, nincs szervezettsége arra, hogy mindinkább körvonalazatlan normáit a kisebb, de tömegesen megjelenő, tudatos eltérésektől megvédje, a normák megsértőit megbüntesse. A polgári elvekre felépült közhatalommal, jogrendjével és kényszerítő intézményeivel szemben a mi régiónk állampolgárai ugyanúgy ambivalens magatartást tanúsítanak, mint az országban másutt. Szívesen fogadják és támogatják mindazt, ami jogszabályokkal megerősítve vagy anélkül kedvező, hasznot hozó, védelmet nyújtó tartalmú. A számukra előnyös kivételeket, ebben a lobbizás „fű alatti" formáit hasonlóképpen. Az állammal, a helyi önkormányzattal vagy a szűkebb közösséggel (pl. társasház) szembeni ismert és kézenfekvő kötelezettségeket a lakosság érdemi része csak vonakodva, adók esetében a tudatos kihágásokat is vállalva teljesíti. Az emberek nagyobb fele az állammal, a hatósággal szembeni „kisebb vétkeket" elfogadja. Az élet minden részletében törvénytisztelő és a szabályokat pontosan teljesítő állampolgár típusa a korábbinál is kevésbé vonzó. A lakosság általában véve nem szereti a szabályozást, a korlátozást, még akkor sem, ha az ésszerű volna és előnyére szolgálna. (Az anyagi és a kommunális előrelépés érdekében, személyes érintettség esetén, az említett ambivalenciát a támogatásra törekvés gyengíti.) Tájunk népének viszonya hagyományosan ellentmondásos a hatalom kényszerítő intézményeivel (bűnüldöző szervek, bí-