Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)
II. GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM
tást. 19 A szlovákok áttelepülésétől 13-14 ezer kat. hold szabaddá válását várták a földtelenek, főképpen Békéscsabán, Szarvason, Kondoroson, Tótkomlóson, Nagybánhegyesen, Medgyesegyházán. 20 Miután leginkább a földbirtok nélküliek vállalkoztak áttelepülésre, a remények nem teljesülhettek. Békéscsabán például alig 1000 kat. holdat hagyott vissza az útrakelő 619 család. A termelési bizottság ezt 192 agrárproletárnak adta bérbe. 21 A visszahagyott terület a betelepülő csallóközi magyarok számára is kevés volt. Külön gondot jelentett, hogy a lakosságcsere végrehajtásának elhúzódása miatt az áttelepülésre jelentkezett szlovákok jó része 1946 őszén már nem vetette be a földjét, viszont másnak adni még nem lehetett. 22 A juttatásból kimaradtak helyzetét a földreform utáni üzemi viszonyok következtében a mezőgazdasági munkalehetőségek észrevehető fogyása is nehezítette. 1947 őszéig, sőt 1948 tavaszáig csak elvétve indultak nagyobb földmunkák, építkezések a Viharsarokban, de országosan is. A bérmunkából élők foglalkoztatása a dél-alföldi városokban, nagyközségekben is nagy gondot jelentett a politikai és közigazgatási szervek számára. Csongrád városában például 1946 őszén 4500 munkanélküli földmunkás, kubikos volt. Még 1948 tavaszán is 1200 csongrádi és 1500 szentesi agrárproletár várt munkára. 23 Az 1947 nyarán készült hivatalos összeírás 11 ezer állandó és 21 ezer ideiglenes munkanélküliről beszél Békés megyében. 24 Otthon keresett alkalmazást a régebben dunántúli uradalmi idénymunkára járó summások számottevő rétege is. Nehezítette a helyzetet, hogy anyag és megrendelés hiányában — s az adóterhek miatt is —, a kisiparosok és segédeik jelentős része szintén a mezőgazdaságban próbált elhelyezkedni. Békés és Csanád megyék ipari népessége emiatt nem csak az 1941. évi arányok alá esett, hanem az 1930. évit sem érte el. 25 Egyes kézműipari gócok — mint Makó, Szentes, Orosháza — iparral foglalkozó lakossága lényegesen csökkent. Az állami és szövetkezeti iparfejlesztésből a Viharsarokba ekkor még nemigen jutott. Az ipar így még a napszámos-, alkalmi munkás réteg egy részét is nehezen tudta keresethez juttatni. Az újjáépítés terheivel küzdő nemzetgazdaság egyelőre nem tudott nagyobb áldozatokat vállalni az újgazdák erőteljesebb támogatása érdekében, szükség volt a földhöz juttatottak által fizetett adóra, beszolgáltatásra is. Kevés történhetett az agrárolló szűkítése érdekében. A Csongrád megyei hivatalos becslés — az összes fizetnivalók, az általában igénybe vett kölcsönök után fizetendő részletek levonása után — kat. holdanként 140 forintban állapította meg egy újgazda évi jövedelmét. Ehhez a piacon értékesített tojás, tej, baromfi ára jöhetett még. Kedvezőtlen volt az újgazdák számára a hi19 BML Békés m. Földhivatal 5/1946-3/47.; BOLDOCZKI MIHÁLY: Nyugalmat a telepeseknek! Viharsarok, 1947. február 5. Boiius MÁTYÁS: Segítséget a telepeseknek! Viharsarok, 1947. március 19. 20 Viharsarok, 1947. szeptember 28. 21 Viharsarok, 1947 május 1. 22 BML Békés m. Földbirtokrendező Tanács 17/1946-47.; CSML Szeged, Csanád m. főispánja 110/1946. 23 CSML Szentesi Fióklevéltára. Csongrád m. alispáni külön kezelt iratok: A közigazgatás fokozottabb ellenőrzése 1946-1949. 1946. szeptember 2-i és 1948. május 29-i jelentés. 24 BML Békés m. alispán 6200/1948. 25 1949. évi népszámlálás. VIII. Bp., 1950. VI-VII.
