Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)
II. GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM
szek megszerzésére, s amikorra e törekvéséhez megfelelő politikai és hivatali támogatást szerzett, már mindenütt késő volt. Az uradalmi cselédség a városlakó vagy községbeli igénylőkre nemigen volt tekintettel. így alakulhatott ki Csongrád megyében az a sajátos helyzet, hogy a Tisza mentén fekvő agrárproletár centrumok — Csongrád, Szentes, Mindszent, Szegvár, Hódmezővásárhely, Kiskundorozsma -, amelyek szinte összefüggő övezetet alkotnak, csak mintegy felerészben tudták igénylőiket kielégíteni. Ugyanakkor ezt a nagy településsort mindkét oldalról a zömmel megfelelő arányban juttatott uradalmi cselédség, illetve távolabbról a volt szegedi kisbérlők által lakott, földdel jól ellátott zónák ölelték körül. 14 A Viharsarokban egyetlen példa akadt arra, hogy egy mezőváros földmunkássága a maga politikai súlyával, körültekintésével, szervező készségével jelentősen korrigálni tudja a kiosztható föld területi elhelyezkedéséből — a településrendszerből — eredő egyoldalúságokat, feszültségeket. Ez a város Makó volt: öntudatos agrárproletárjai — jórészt mint hagymakertészek — hagyományosan földet béreltek a környező községek nagy- és középbirtokaiból. Erre az előjogra támaszkodva, nagyobb nézeteltérések és erőszak nélkül, 5 szomszédos település határából — a saját határukban rendelkezésre álló alig több mint 2000 kat. hold mellé — több mint 3000 kat. holdat kaptak a makói igényjogosultak. 15 Csongrád megyében, ahol az ilyen tágabb szemléletű beleszólásra legalább ekkora szükség lett volna, még komolyabb kísérletről sem tudunk a jogos törekvések korai egyeztetésére. Békés megyében sem merült fel e gondolat idejében. A központi kormányszervek a Viharsarok területén egyedül Mezőhegyes — a 30 100 kat. holdas állami ménes- és mintabirtok — sorsába szóltak bele, egyeztetve a földkövetelés kielégítését a minőségi állattenyésztés és növénytermesztés egyik fontos országos bázisának fenntartásával. 16 A földhiány megoldása szempontjából még a szerényebb reményeket sem igazolta az országon belüli áttelepítés, a potsdami egyezmények végrehajtásával kapcsolatos német kitelepítés, de a magyar-csehszlovák lakosságcsere lefolytatása sem. Mindhárom vonatkozásban Békés megye, kisebb részben Csanád megye volt érintett. Békésből 1946 őszéig 2416 család települt át a Dél-Dunántúlra vagy az ország más részeibe, Budapest környékétől Fertőrákosig. 17 Mintegy 15-20%-uk visszatért, új helyén ugyanis nem tudott meggyökeresedni. 18 A földhöz nem jutottak zöme nem is jelentkezett telepítésre. (Ebben még a századforduló táján végrehajtott, rosszul sikerült állami akció tapasztalatai is közrejátszottak.) Még leginkább a Viharsarokban fekvő Elek községből kitelepített német lakosok után maradt földek, házak iránt érdeklődtek. Elekre e táj 16 községéből, városából kerültek telepes családok; a lélektelen ügyintézés miatt azonban hosszabb ideig bizonytalanságban éltek, nem kaptak végleges jutta14 CSML Szentesi Fióklevéltára. Csongrád m. alispánja 878/1947. 15 CSML Szeged, Csanád m. Földhivatal 47-24755/1947. 16 CSML Szeged, Csanád m. Földhivatal 167/1945.; IVÁNYl ANNA: AZ 1945. évi földosztás Mezőhegyesen. Agrártörténeti Szemle, 1963. 4. sz. 526-537.; VERES PÉTER: Az ország útján. Önéletírás 19441945. Bp., 1965. 226-230. 17 A Magyar Kommunista Párt harca Békés megyéért. Békéscsaba, 1946. 14.; Békés Megyei Levéltár (továbbiakban: BML) Békés m. Földhivatal 40/1946-170. 18 BML Endrődi KFB 135/1946.; Hajdú-Bihar Megyei Levéltár. Sarkad község 794/1948.
