Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)

II. GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM

státusz felé való közeledést az elmaradott termelési szerkezet, a befektethető tőke, a felszerelés és az igaerő hiánya. 2. táblázat A birtokok számának %-os megoszlása a Viharsarokban (1949. január 1.) Birtokkategória (kat. hold) 0-5 5-10 10-25 25-50 50-100 Békés megye 54,8 27,3 14,4 2,8 0,7 Csanád megye 60,8 25,9 11,1 1,9 0,3 Csongrád megye Szegeddel 57,1 23,9 14,7 3,3 1,0 Országosan 56,5 27,0 13,8 2,1 0,6 A Viharsarokra jellemző agrártúlnépesedés, ugyanakkor az igénybevehető földterület korlátozottsága következtében már a földreform végrehajtásának kezdeti szakaszában nyilvánvaló volt, hogy az agrárszegénység jelentős részét nem lehet kielégíteni. Bár ez így is történt, a nincstelenek aránya jelentősen csökkent. Az 1930. és az 1949. évi adatok összevetése alapján — némi becsléshez is folyamodva -, úgy summázhatjuk a változást, hogy a földek birtokbavételével a mezőgazdasági népességen belül a mai Békés megye területén 45%-ról mintegy 14-16%-ra, a mai Csongrád megye földjén pedig 44%-ról körülbelül 18-20%-ra csökkent a nincstelenek és családtagjaik aránya (hozzájuk számítva az 1 kat. holdon aluliakat is). A földtelenek száma a két mai viharsarki megye területén az 1930. évi 250-260 ezerről mintegy 95 ezerre csökkent, alapjában véve néhány hét alatt. Ez önmagában is beszédesen bizonyítja a felszabadulást követő agrárforradalom sorsfordító szerepét e tájon. A felosztható birtokok és a jogosult igénylők eltérő területi megoszlása, elhelyezkedése folytán a juttatás nélkül maradt viharsarki agrárproletárok túlnyomó többségét a mezővárosokban, tízezres nagyközségekben kell keresnünk. Szinte azt mondhatjuk, hogy a földreformot követelő népmozgalomban vezető szerepet játszó mezővárosi földmunkásság jutott hozzá a legkisebb arányban a felosztott birtokokhoz. A Viharsarok népes településein a mezőgazdasági munkások és az 1 kat. holdon aluli földdel rendelkezők aránya (családtagjaikat is beszámítva) még mindig jelentős volt: Szentesen és Makón az agrárnépesség 26-26, Csongrádon 20, Hódmezővásárhelyen 16, Békésen 20, Endrődön 28, Battonyán 18, Szarvason 26, Orosházán 24, Békéscsabán 20%.

13 Ezek a százalékok a nagyobb helységekben már 3000-4000 embert jelentettek. Térképen végigkísérve a juttatásból kimaradtak településenkénti arányát, előttünk áll a felszabadulás előtti birtokmegoszlás viharsarki topográfiája; láthatjuk azokat az „övezeteket", amelyek már a jobbágyfelszabadítás táján kialakultak a nagybirtok és a földért küzdő parasztság között. Mire a mezővárosok földmunkássága 1945. április első napjaiban lépéseket tett a saját határán kívül fekvő nagybirtokok vagy birtokré13 1949. évi népszámlálás. VIII. A foglalkozási statisztika részletes eredményei. Bp., 1950. 44-47.