Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)
II. GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM
(64,6%-a) nincstelen, 23%-a töredékföldes szegényparaszt, több mint 8%-a pedig cseléd volt a felszabadulás előtt. A nagybirtokrendszer szétzúzásával, a fasiszták, a Volksbund-tagok földjének elkobzásával, helyenként a gazdagparaszti birtokok megnyirbálásával a népi szervek az agrárforradalom számára radikális módon megszerezhető földterület maximumát biztosították. A három megyében együttesen, Szegedet is beszámítva, 1946 őszéig 442 232 kat. hold került igénybevételre. 8 (Békés megyében 172 ezer, Csanádban 95 ezer, Csongrádban és Szegeden 175 ezer kat. hold.) Ez a terület a földreform lezárásáig lényegesen nem változott. A 442 ezer kat. hold a három megye és Szeged területének 27,8%-át jelenti. (Békés megye 26,9%, Csanád 27,2%, Csongrád Szegeddel 29,1%.) Az igénybe vehető és kiosztható föld kevés voltát igazolja, hogy ugyanakkor az ország területének 34,6%-ára, az Alföldnek pedig 29,3%-ára terjedt ki a földreform. A viharsarki igénybevétel arányai a 100 kat. holdon felüli birtokokról és azok területi részesedéséről szóló 1943. évi adatokkal összevetve azt is elárulják, hogy számottevő volt a felduzzadt parasztgazdaságok, továbbá a községi közlegelők területe, ezek azonban a földéhség kielégítése szempontjából nem jöhettek számításba. Az igénybe vett 442 ezer kat. holdat a juttatottak számával elosztva egy főre (egy családra) 7,7 kat. hold jut. Ez természetesen csak fiktív arány, mert a közösségi célú juttatások területe is benne van. Ha a kiosztott földet a jogos igénylők számával osztjuk el — közülük is csupán az 1945. június végéig jelentkezett 74 500 főt véve figyelembe —, már csak 5,9 kat. hold jut egy igénylőre (ugyancsak a közösségi juttatásra szánt területtel együtt). A földhiány méreteiből a tájegységi és megyénkénti átlagok is érzékeltetnek valamit, valójában mégis inkább elrejtik a mezővárosok és a népes községek agrárproletárjait sújtó földínséget. A Szeged és Hódmezővásárhely nélküli Csongrád megyében 1947 elejéig a jogos igénylők kereken 70%-át tudták földhöz juttatni. 9 Egy-egy családnak átlagosan 4,15 kat. hold jutott, de amíg a volt Károlyi uradalmakhoz tartozó községekben (Derekegyházán, Fábiánsebestyénben, Nagymágocson) az igénylők 85-95 %-a kapott földet — átlagosan 5,5-6,4 kat. holdat —, addig Szentesen, Csongrádon, Kiskundorozsmán csak az elismert igénylők 40%-ának, Mindszenten és Szegváron 60-61 %-ának tudtak földet biztosítani, Szentest kivéve a megyei átlag alatti arányban. Hódmezővásárhelyen a jogosultak egyharmada kapott juttatást, azonban számításba kell venni, hogy a korlátozott lehetőségek ismeretében az igénylés már eleve kisebb arányú volt. 10 A mezővárosi földhiányra Békésből is példák sorát említhetnénk. Nézzük meg ez után, milyen arányban nőtt a földet birtoklók száma, mennyire csökkent a nincstelenek tömege, hogyan módosult az agrárszegénység aránya? 8 Magyar Statisztikai Zsebkönyv 1947. Bp., 1947. 99. Az 1945. június végi adatok szerint Békés megyében 147 ezer, Csanádban 83 ezer, Csongrádban Szegeddel együtt 149 ezer kat. hold volt az összes igénybe vett terület. Vö. M. SOMLYAI MAGDA: AZ 1945-ÖS földreform. In: Földreform 1945. Tanulmány és dokumentumgyűjtemény. Bp., 1965. 88-89., 138-139. 9 Csongrád Megyei Levéltár (továbbiakban: CSML) Szentesi Fióklevéltára. Csongrád m. Földhivatal 5079. T. n./1947. 10 CSML Hódmezővásárhelyi Fióklevéltára. Hódmezővásárhelyi Földig. Biz. 487/1945.
