Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)

II. GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM

képpen a Békés, Arad és Bihar megyei uradalmi felhozatal révén. Az akkori országterület statisztikailag feldolgozott 61 legfontosabb vására között Gyula 1900-ban a felhajtott állatok számát illetően az alábbi helyeket foglalta el: szarvasmarhában a 42., a lovak számában a harmadik, a juhokéban szintén, a sertésekében a 12. 1914-ben a „helyezések" még jobbak: szarvasmarhában a 15., lóban a legelső, juhban és sertésben egyaránt a 3. (M. Stat. Évk. 1900. 105; 1914. 98.) A gyulai sertéspiac országos súlyának ismeretében a nagy sertésvész előtt komoly törekvések voltak arra, hogy a kőbányai mellett Gyulán szervezzék meg a második exportáló sertéspiacot. (Aradi Ker. és Ipk. jel. 1895.) A lovak és szarvasmarhák adásvételében szerepet játszottak a megyében a gyulai mellett a békéscsabai, a békési, a szarvasi, a mezőberényi, a battonyai és az eleki vásárok is, különösen a nyolcvanas évektől. Orosházának nem volt vásárjoga, hetipiacain viszont a vásárokat felülmúló állatkereskedelem folyt. A baromfi- és tojáskereskedelem központjai a legtöbb baromfit tartó települések voltak. A századfordulóra ebben a tekintetben is Orosházáé volt a vezető szerep, mellette Békéscsaba, Szarvas, Mezőberény, Békés és Gyoma számított még. A nyolcvanas évektől fogva fellendült a leölt és az élő baromfi, továbbá a tojás exportja, főként Németországba. (Aradi Ker. és Ipk. jel. 1892, 1893, 1903, 1906, 1908.) A tőkés gazdasági rend megyénkbeli kiépülésének a hitelintézetek voltak a legmozgékonyabb intézményei. A megye első pénzintézetét, az 1863-ban alakult Békés megyei Takarékpénztár Egyesületet, a nagybirtokosok hívták életre. A kiegyezés után egymás után alakultak a takarékpénztárak, népbankok, önsegélyző szövetkezetek, hitelszövetkezetek a gabonakonjunktúra nyomán felgyorsult nagyobb pénzforgalom eredményeként. A mi vidékünk kis bankjai a helyi tőkén kívül elsősorban a nagy fővárosi pénzintézetek pénzét forgatták, azok érdekkörébe tartoztak. Különösen a Magyar Altalános Hitelbank és a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank állt kapcsolatban Békés megyével. (HANZÓ L. 1957. 103.) A vezető aradi bankok Békéscsabán, Battonyán, Eleken fiókot tartottak fönn. A fellendülő kereskedelem tükre, hogy a hivatalos állami bank, az Osztrák-Magyar Bank, Békéscsabán, Gyulán, Orosházán és Szarvason lebonyolítási mellékhelyet, majd 1913-tól fogva Békéscsabán fiókintézetet tartott fönn. A tényleges vonzáskörzetre kiterjedve a vezető Békés megyei pénzintézetek a megyehatáron túl (Sarkadon, Nagyzerinden, Medgyesegyházán, Mezőkovácsházán) is fiókokat szerveztek. Az általuk adott kölcsönök kamatlába igen magas (8-15%) volt. így érthető, hogy egy-egy kisebb pénzintézet is a befizetett részvénytőke névértékének 1220%-át tudta fizetni jutalékul. (SZABÓ F. 1965. 441.) A parcellázások haszna — mint láttuk — szintén nagy volt. (SZABAD GY. 1965. 236.) A pénzfelhalmozás méreteit jelzi, hogy Békés megye területén 1894 és 1909 között 17 millióról 40 és fél millióra nőtt a takarékbetétek összege. Ugyanezen idő alatt viszont 7 millióról 41 millióra szaporodott a földbirtokra adott jelzálogkölcsönök megyei összege. A megyebeli pénzintézetek összvagyona 23 millióról 87 millióra emelkedett. (M. Stat. Közi. új sor. 35. k. 26-27, 48, 60.) A hitelélet központja a hetvenes évektől kezdve Békéscsaba lett, a Békés-Csabai Takarékpénztár Egyesület révén is, amely 1872-ben alakult. Ugyanebben az évtizedben jött létre az orosházi, a gyomai, a mezőberényi, a szeghalmi, a tótkomlósi, a sarkadi, a békési intézet is. A Békés-Csabai