Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)

II. GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM

rárkötődés, a kétlakiság miatt — az első világháború előtt csak kis részben beszélhetünk. Az üzemi koncentráció kezdetlegességét bizonyítja, hogy 1900-ban csak 1192, de még 1910-ben is csak 3725 fő dolgozott húsz főnél többet foglalkoztató munkaadónál. A 3725 fő a megyei ipari népesség 17 %-át jelentette. (BECSEI J. 1969. 50-51.) 25. táblázat Az iparvállalatok nagysága Békés megyében 1910-ben a munkavállalók száma szerint Összes Segéd nélkül 1-2 3-5 6-10 11-20 alkalmazottal 21-50 50-100 100-nál több Békés megye 8159 5039 2156 695 184 54 31 6 5 Békéscsaba 1198 684 313 123 53 14 11 2 3 Gyula 941 547 238 105 29 16 6 1 2 Orosháza 1041 605 270 122 23 12 9 2 A legnépesebb iparágak továbbra is a hagyományos parasztélet igényeihez idomult kézműipari szolgáltatásokat nyújtották. Ezt jelzi Békés megyében is a főbb szakmák 1910. évi létszáma: 937 kovács, 932 asztalos, 1965 szabó, 2625 cipész és csizmadia, 244 pék, 479 hentes és mészáros, 918 kőműves, 754 ács. A koncentráltabb iparágak közé tartozó fonó-szövő iparban 850 személy, a malomiparban 714 s a nyomdászatban 210 fő dolgozott. (M. Stat. Közi. új sor. 48. k.) A kisipar kapitalista fejlődésének szervezeti kereteit a céhek 1872. évi eltörlése teremtette meg. Békés megyében 70 céh szűnt meg és helyükbe 44 ipartársulat alakult. (Aradi Ker. és ipk. jel. 1877. 138-140.) A 1884-ben kiadott tőkés jellegű ipartörvény alapján a nagyobb települések zömében érdekvédelmi alapon ipartestületek szerveződtek. A jelentősebbek Békéscsabán, Orosházán, Békésen, Szarvason és Mezőberényben működtek. (Gyulán és Gyomán késve alakultak meg.) A kézműipar kapcsán kell szólnunk a megyénkbeli háziipar e korszakban még jelentős ágáról, a közel ötezer családban űzött háziszövésről. A háziszövést főleg az ilyen hagyományokkal rendelkező Békéscsabán és Mezőberényben újították föl, állami segítséggel. 1882-ben Békéscsabán szövőiskolai tanfolyamot, a kilencvenes évektől szövőiskolát szerveztek. 1892-től kezdve főleg Mezőberényben, részben Békéscsabán több száz bedolgozót foglalkoztattak. A későbbi mezőberényi szövőipar is ebből nőtt ki. (ZLINSZKYl. 1896. 123-127.; SZABÓ F. 1973a. 253-254.) A gyári és manufakturális ipar. A megyénk területén kialakuló, magasabb szervezettségű ipar első úttörői a malmok voltak. A magyar malomipar — a cukoriparral együtt — a Monarchián belül vezető szerepet játszott és jó piacot talált, a megyénkbeli gabonára települt gőzmalmok is jó haszonnal dolgoztak. 1886-ban már 75 kisebb-nagyobb gőzmalom őrölt Békés megyében, teljesen kiszorítva a száraz- és szélmalmokat. (Aradi Ker. és Ipk. jel. 1886. 77-81.) A század végére Békéscsaba lett a mi vidékünk malomipari központja, mellette még Orosháza és Szarvas, Elek számított az országos piacon. 1894-ben Békés megye nagy gőzmalmai évi 43 700 tonna, a kisebb malmok pedig 57 500 tonna búzát őröltek meg. Ez a magyarországi malomipar összteljesítményének 2,6 százalékát jelentette. (M. Stat. Közi. új folyam, XIII. k. 44-45.) A szá-