Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)

II. GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM

Tafler Jakab orosházi gabonakereskedő indította el területünkön 1890-ben az ipari célokra alkalmas olasz seprőcirok termesztését. A századfordulóig Békés megye vezetett a ciroktermesztésben (főként a csorvási Wenckheim-uradalom révén), attól fogva azonban Csanád megye keleti fele vette át a vezetést, s azt máig is tartja. 19001914 között az akkori országterület összes cirokvetésének 20-23 %-a Csanád megye ma Békéshez tartozó részén volt. A cirokszakáll már a századfordulón számottevő exportcikk lett. Az ipari növényeket leginkább a nagy- és középbirtokok karolták föl. 1911-1915 átlagában pl. a Békés megyei dohányterület 65 %-a és a cirokvetés 91 %-a a száz holdon felüli birtokoké volt. (M. Stat. Közi. új sor. 66. k. 24-25.) A növénytermesztésnek területünk kiegyezés kori gazdasági életében elfoglalt helyét megjelölve hangsúlyoznunk kell: A gabonatermesztés hosszú időre állandósult elsődlegességével együtt a szántóföldi gazdálkodás volt a meghatározó, a népességet elsősorban foglalkoztató s a jövedelem nagyobb részét adó termelési ágazat. Tájunk mezőgazdaságának is sikerült kilábalnia a gabonaválságból, a növénytermesztés rentábilis maradt. A helyzet ilyen irányú alakulása mögött a gabonamunkák gépesítése, a minőség fenntartása, az ipari növények lassú elterjedése s nem utolsósorban a bőségesen elérhető, olcsó élőmunka áll. Az előrelátó agrárszakemberek már a hetvenes években s később egyre többször felemelték a szavukat a búzatermelés túlhajtása ellen, a belterjesebb kultúrák erősítését sürgetve. (MOKRY S. 1871.; CSERHÁTI S. 1907.; KATONA B. 1914.) A belterjesség irányába mutató eredmények és törekvések sorában első helyen a nyolcvanas években elindult csemegeszőlő-termesztést kell említenünk. Stark Adolf 1869-ben alapított békéscsabai szőlőtelepe a hazai nemesítés egyik fontos pontja lett. A nyolcvanas és kilencvenes években komoly exportra termelést folytatott Ausztria és Németország felé. 1903-ban már több mint 1500 tonna csemegeszőlő került piacra Békés megyéből. Békéscsabán, Szarvason, Mezőberényben, Lökösházán voltak a nagyobb szőlőtelepek, már amerikai vesszőkkel. A közlakosság szőleit a nyolcvanas évek végén fellépő filoxéra mind kipusztította. (Aradi Ker. és Ipk. jel. 1888, 1890, 1897, 1900, 1903; Kimutatás a magyarországi szőlőtermelők... 1901.) A gyümölcskertészet olyan közismert kiválósága élt és dolgozott területünkön, mint Bereczki Máté, aki mezőkovácsházi kertjében a hetvenes és nyolcvanas években úttörő nemesítő munkát végzett. Törekvései csak szűk körben keltettek visszhangot. A kertészkedés tájunkon való fellendítését akarta szolgálni a kormány, amikor 1894-ben felállította az orosházi Kertgazdasági Tanszéket a polgári iskolai oktatás segítésére, meg általános propaganda céljából is. (SZABÓ F. 1965. 429.) 1871-ben Medgyesegyházára vagy Mezőhegyesre kívánt gazdasági tanintézetet a Békés, ill. a Csanád megyei Gazdasági Egyesület. 1897-ben végre sikerült elindítani a békéscsabai földművesiskolát, 1912-ben Orosházán a mezőgazdasági szakirányú középiskolai képzést, a polgári iskolához kapcsolva. 1896-tól fogva 25 holdas növénykísérleti telep működött Mezőhegyesen, a ménesbirtok szakemberei-