Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)

II. GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM

A birtokmegoszlás képének teljességéhez tartozik, hogy Békés megyében közel 31 ezer kat. holdat, Sarkadon pedig 13 ezer holdat évtizedek óta családi hitbizományként kezeltek. (KATONA M. 1894. 385.) A mai megyeterületen a kilencvenes években 18 külföldi — főleg osztrák — állampolgárnak volt nagy-, ill. középbirtoka, több mint 50 ezer kat. hold kiterjedésben. (BAROSS J. 1900. 66-81.) Ez a megjelölt birtokkategória összterületének 15 százaléka körül volt. A megyei átlagszámok mögött meghúzódó területi különbségeket tükröző járási arányok szerint a gyulai járásban (74%) és a szeghalmiban (56%) volt a legerősebb a nagybirtok s a szarvasiban (36%) a legkisebb részesedésű. A parasztbirtok a békési és a szarvasi járásban (57, ill. 64%), Békéscsabán (72%), Orosházán (84%), Gyulán (73%), Gyomán (kb. 57%), továbbá Tótkomlóson (kb. 72%) jutott területi fölénybe. Az uradalmi földek túlsúlyát mutatták 1895-ben: Csorvás, Doboz, Újkígyós, Körösladány, Kondoros, Békéssámson, Szeghalom, Nagyszénás, Füzesgyarmat, Vésztő. (HANZÓ L. 1964. 37-40.) A sárréti és az északkeleti megyerész, továbbá Orosháza környékének zöme, a Szarvas-Békéscsaba, ill. a Szarvas-Orosháza közötti vidék általában nagybirtokos-poroszutas övezetnek tekinthető. Ehhez a nagybirtokos övezethez csatlakozott északnyugaton Dévaványa, északkeleten pedig a bihari területek, azaz Sarkad, Geszt, Biharugra és vidékük uradalmai. Amíg Békés megyében a 200-1000 kat. holdas középbirtokok sem számban (1895: 152), sem pedig területben (66 ezer kat. hold) nem játszottak vezető szerepet, Kelet-Csanádban éppen a középbirtokok jártak az élen. A századvégi mezőkovácsházi járásban a terület 30 százalékát foglalták el. (Mg. Stat. 1895. II. 424-425.) E középbirtokok az 1860-80-as években alakultak ki, jórészt a volt pusztabérlők kezén. A parasztbirtokok egyértelmű területi fölényét mutató mezővárosi települések együttese ugyanaz maradt, mint a korábbi fejezetben felsoroltak. A kiegyezéstől az 1920-as évek földreformjáig két jelentős folyamat zajlott le a mai megyeterületünkön, amelyek a nagybirtokkal szemben a parasztföld növekedését segítették elő. Az egyik a telepítvényes községek örökváltsága az 1873. évi 22. törvény alapján. (GYIMESI S. 1965. 189-203.) A törvény összesen 18 mostani községünket érintette. E községek lakóinak 25-50 esztendő alatt kellett volna kifizetniök a magas — az akkoriban általános földárak kétharmada körüli — megváltási összeget a kincstárnak. Ennek fejében örök tulajdonba kapták az addig használt 1-17 kat. hold közötti földet és a beltelket. A volt telepesek zöme alig bírta a súlyos terheket, az egyre szaporodó hátralékok az említett községeket a csőd szélére sodorták. (NÁVAY L. 1896. 194-237.; GAÁLJ. 1898. 200.) Az uradalmi birtokterületek jelentős csökkenését eredményezték a nyolcvanas években elindult, s a század végén kulmináló parcellázások is. A birtokosok egy része, a paraszti földéhséget kihasználva, jó haszonnal eladott a földjéből, hogy adósságait rendezhesse, megmaradó, jobb fekvésű birtokrészeit korszerűsíthesse. (S. SÁNDOR P. 1958. 183-187.) Orosháza és Békéscsaba parasztsága — első helyen a gazdagparasztok — több mint 25 ezer kat. holdat szerzett ezen az úton. (SZEBERÉNYI L. 1912. 606.; SZABÓ F. 1965. 420-423., 1970. 153-156.) Több ezer holddal gyarapodtak ugyanezen a módon és egyenként Szarvas, Kondoros, Mezőberény, Körösladány, Füzesgyarmat, Vésztő, Kevermes parasztbirtokai is. Parcellázás révén keletkezett —