Káldy-Nagy Gyula: A szegedi szandzsák települései, lakosai és török birtokosai 1570-ben - Dél-Alföldi évszázadok 24. (Szeged, 2008)
A SZEGEDI SZANDZSÁK TÖRVÉNYKÖNYVE
és szenvedést, a nekik parancsolok ne engedjék meg, hogy az ilyen állatokat a törvény és a szokás ellenére egy hónap és tíz nap időtartam eltelte előtt eladassák. A földesúr a rajával szénát kaszáitat és azt összegyűjteti, fát hordat, a gabonát elvetteti, házat csináltat, kocsijaikat és szekereiket ingyen a maguk szolgálatára hajtják, az ilyenféle terhek kivetése a törvény ellenére van, ezt a nekik parancsolok akadályozzák meg. Az ilyen szolgálatok ellenében már régóta családonként a földesúrnak egyegy szekér szénát és egy-egy szekér fát adnak. Ha azonban a rajával szénát kaszáitatnak és fát hordatnak, és az említett egy-egy szekér fát és szénát is követelnék, a parancsokat osztogatók akadályozzák meg azt, mert akik szolgálattal teljesítettek, azok eleget tettek, erőszakkal többet ne szedettessenek. Ha a rája távoli helyen van, vagy széna és tűzifa hozására nem megfelelő helyen volna, annak áraként, a szénát és tűzifát számítva, egy gurus szedessék, több ne szedessék. Az olyan falvak, melyek egymáshoz közel vannak, fele határuk szomszédos és határaik között nincs másik pusztának a földje, az ilyen falvak miután gabonájukat learatták és a termést betakarították, állataik egymás határába bemennek, legeltetésükért semmi sem szedetik, mert az közös birtoklás lesz. Amennyiben az ott nem különálló puszta, legeltetési adó nem szedetik. Azok a ráják, akik nem vetnek, hanem halászatból élnek, azok szénát és tűzifát nem adnak, és a két-két akcse sarlópénz se szedetik tőlük. Az eminek [biztosok], az emirek, a ziámet-birtokosok és a tímár-birtokosok a ráját évente három napnál többet ne szolgáltassák, a mégis szolgáltatni akaróknak ezt ne engedjék meg a parancsot osztogatók. A tizedeiket a padisah törvénye szerint a legközelebbi piacra küldessék; ne engedjék gyötörni és zaklatni a szegényeket azt mondva, ez a te tizeded, ezt ide meg ide küldjed. A városokban és a mezővásárokban levágott marha után két-két akcse és négy birka után egy akcse vágóhídi illeték szedessék, több semmi se szedendő. A törvény szerint házanként [családonként] két-két akcse gyertyaöntési illeték szedessék, ami a kincstáré. A Duna és a Tisza folyókon levő malmok után pedig a földesúrnak évente e gy _e gy gurus malomadót fizetnek. A szárazon levő malmok után, amelyek lóval és ökörrel mozognak körbe, 15-15 akcsét fizetnek, semmi mást nem adnak. A házaik mellett a saját fogyasztásukra ültetett zöldség után, amennyiben nem adják el, semmi sem szedendő, de ha eladnák, tizedet fizetnek. A szőlőik után dönümönként 6 négynégy [akcse] dönüm-adót fizetnek, tizedet nem adnak, amennyiben a szőlőből bort nem csinálnak, hanem abból „tursu"-t és „pekmez"-t 7 készítenek. Menyasszonyadó címén mohamedán hajadonok után 60, özvegyasszonyok után 30-30 akcse, nemmohamedán hajadonok után 30-30 akcse, özvegyasszonyok után 1515 akcse szedessék, semmi több ne szedessék. Megbüntetésük a kádi ítéletének kimondása után [az okozott] fejsebért 100 akcse, zúzódásért 50 akcse szedessék, több ne 6 A döniim területmérték, Redhouse török szótára (Konstantinápoly, 1921. 928.) szerint 939 m 2 . 7 Pekmez vagy bekmez, Redhouse szótára szerint (Konstantinápoly, 1921. 378.) forralt szőlőmust, a tursu pedig savanyított, savanyú (Uo. 533.)
