Káldy-Nagy Gyula: A szegedi szandzsák települései, lakosai és török birtokosai 1570-ben - Dél-Alföldi évszázadok 24. (Szeged, 2008)

A SZEGEDI SZANDZSÁK TÖRVÉNYKÖNYVE

zedik bárányt összegyűjtve szedik be és a juhonkénti egy-egy pénzt nem szedik. Sertésadó címén az egy évesnél öregebb után 2-2 akcse szedessék, az egy évesnél fiatalabbak után semmi se szedessék. De néhány olyan helyen, ahol a sertéseket makkoltatásra jegyezték be, amikor a megnevezett helyre mentek, legeltetési adó címén a földesúrnak ismét 2-2 pénzt adnak. Nem lehet aszerint cselekedni, mert azt mondja „én a szpáhinak megadtam", mert amit a szpáhijának [a tímár-birtokosának] adott, azt a faluja határa legeltetéséért adja. Ha pedig a makk, a saját határában volna, akkor 4-4 pénzt adnak; azt a 2-2 pénzt, mely a legeltetésért van, azt nem adják. De a más határában levőért makkoltatási adót is fizetnek. A saját határukban bor nem terem, azt hordóval más helyről hozva, a faluban borkimérést létesítve eladnák „pocsepina"

2 címén a földesúrnak 15 akcse hordóadót fizetnek. De ha nem adná el, hanem meginná mind a saját házában, a 15 akcse hordóadó ekkor nem szedendő. Ha egy keveset meginna, egy keveset eladna belőle, szintén adó szedendő. Mivel néhány városban nyilvánvaló az, hogy az ilyenféle kívülről érkező bor minden hordója után a földesúrnak monopóliuma ellenében egy-egy gurust, azaz ötven akcsét szoktak adni, az ismét ugyanígy jegyeztetett be. A Tisza folyó túlsó oldaláról az innenső oldalra átjövő egy hordó bor után 25 pénz átkelési illeték szedetik. Ha a városba bemenve szokás szerint borkimérést létesítve azt mind eladnák, a hordóadót és a monopólium illetéket is megfizették, de ha nem adták el, hanem kivitték és elmentek, semmi sem szedetett, így ezután se szedessék. Ha az általuk gabonából főzött sörbet [törökül serbet], amely „pivo"

3 néven ismert, hordóval érkezne és a városban kimérést létesítve eladnák, egy gurus érték után két és fél akcse hordóadó szedetik. Ha a városiak közül valaki főzne a saját maga számára, abból egy-két akcséért eladna vagy a saját házában meginná, az ilyenek semmit sem fizetnek. De az általuk „sörbet"-nek főzött gabonát a Tisza folyó túlsó oldalán levő malmokba őrölni vinnék, amikor oda mennek, az egy gurus értékű gabona után 5 pénz átkelési illetéket fizetnek, mást nem adnak. Néhány üres és lepusztult falvakon és pusztákon, amelyeken régóta azon a környéken és vidéken levő ráják „szállás" néven ismert majorságaikon tevékenykednek, vetnek és a rétet kaszálják és rajta télen-nyáron állataikat legeltetik és mivel a földesúrnak állatonként egy-egy akcse legeltetési adót szoktak fizetni, ez ismét így szedessék. Akiknek szállásaik nincsenek a legeltetési helyeken, a régi szokásnak megfelelően legeltetési adót azok is fizetnek. A nevezett szállásokon és pusztákon legelő és járkáló állatok közül elkóborlókat elfogok „javadzsi"

4 a városba vitték és még 5-10 [nap]

5 sem telt el, máris eladták azokat. Mivel az említett dolog nagy kártevéssel okoz gyötrelmet 2 Ez a délszláv nyelvekben kialakult kifejezés (po-csep-ina) Hadrovics László szóbeli közlése szerint azt az illetéket jelentette, melyet a törökök a borkimérésért, a „csapolásért" (a csép szó jelentése „dugó, csap") szedtek be. 3 A pivo szó jelentése a délszláv nyelvekben „sör", mellyel a törökök valószínű még ide érkezésük előtt, a Balkánon ismerkedtek meg. 4 A java szó jelentése szökött rabszolga, elkóborolt állat, a „javadzsi" pedig olyan mezőőr lehetett, aki a kóbor állatot elfogta. 5 A nap (gün) szó szövegünkből kimaradt, azt egy pontosabb szövegmásolatból közöltük, ld. Bécs, Nat. Bibi. Türk. Hss. Kat. Flügel, 1999., és a szegedi szandzsák 1578. évi összeírásának 4. oldalán.