Káldy-Nagy Gyula: A szegedi szandzsák települései, lakosai és török birtokosai 1570-ben - Dél-Alföldi évszázadok 24. (Szeged, 2008)
A SZEGEDI SZANDZSÁK TÖRVÉNYKÖNYVE
A SZEGEDI SZANDZSÁK TÖRVÉNYKÖNYVE Példaképpen a szegedi szandzsákban a városok, falvak, mezővárosok és kikötők régi szokásai és a királyok kora óta meglévő törvényei a következők. Először is, ha egy raja-család ingó vagyona háromszáz akcsét ér, Kászim [azaz Szent Demeter] napkor, a törökül kocs katimi 1 néven ismert napon, minden évben a padisahnak egy-egy gurus dzsizje-adót szoktak adni. De a hatalmas és fennkölt padisah őfelsége — uralma a földkerekség népén tartson soká — trónralépésekor az tizenegy akcséval több lett, így dzsizje-adó címén mindenegyes családra 61-61 akcsét róttak ki. A dzsizje-adót begyűjtőknek pedig minden dzsizje-adót fizetőtől 6-6 akcse szedése jegyeztetett fel, többet a rendelet végrehajtói ne szedessenek. Ha egy családban bármennyi egy apától származó fiú van, akár él az apjuk, akár nem, amennyiben ételük, italuk, kenyérkeresetük egy helyen van, élelmüket és vagyonukat nem választották el külön-külön, az ilyen családban az említett dzsizje-adót csak egy fizeti, külön-külön nem fizetnek. De ha megélhetésük, élelmük külön van, mindegyikük külön egy-egy dzsizje-adót fizet. Hiábavaló azt mondani mi egy házban vagyunk. Olyan ház, amelyben egy, kettő, három nem rokon egy helyrejön lakni, mintha kenyérkeresetük, ételük, italuk közös volna, az ilyenek mindegyikétől külön dzsizje-adó szedetik. Hiábavaló azt mondani egy helyen, egy kenyéren vagyunk, tőlük azért szedetik, mert nem rokonok. Minden faluban egy forint templomadó jegyeztetett fel, ami a kincstár részére szedetik. A dzsizje-adót fizető családok kapuadó címén Szent György napkor ötven pénz és Szent Demeter napkor ötven pénz iszpendzse-adót fizetnek a földesúrnak, ami minden évben akcse pénzzel ötven-ötven akcse lesz. A bírók, akik évenként sorrendben egymásután lesznek falubírók (köj kethüdaszi), mivel a dzsizje-adó, iszpendzseadó és más egyéb adók fizetése alól felmentést szoktak kapni, ez újra így jegyeztetett be. Papok dzsizje-adót fizessenek és a vetésük után is fizessék a tizedet, de a kapuadót, vagyis az iszpendzse-adót nem fizetik. Es azután a föld növényeiből, minden gabonából, illetve szemes terményből a földesúrnak tízből egyet, azaz tizedet szoktak adni, azt ismét ugyanúgy adják. A földművelő ráják némely helyen házanként [családonként] mezei kártevés bírsága címén 2-2 akcsét szoktak fizetni, ezt ismét így fizessék. A méhek után a tizedik kas tizedként, ha tíz nem volna, kasonként 2-2 akcse szedessék, több ne szedessék. Mivel a régi defterben feljegyeztetett, hogy minden juh után Szent György napkor a ti1 A féléves téli időszak kezdetét a törökök a kocs katimi „a kosoknak a jerkékhez való engedése" kifejezéssel is jelölték.
