Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

ELSŐ RÉSZ - III. FEJEZET: AZ ÚJONNAN SZERVEZETT VIDÉKI ÍTÉLŐTÁBLÁK FELÁLLÍTÁSA

Az ítélőtábla törvénykezési tevékenységét de facto május 12-én kezdte meg. „Annyi kétségtelen — értékelt a sajtó —, hogy a deczentralizált főtörvényszékek által megalkotott új bírói organizmus megadja a lehetőséget arra, miszerint kifejlődhessék nálunk is az a bírói testület, mely a maga erkölcsi erejével és az összes fórumokon keresztül vonuló korporatív öntudatával képes fegyelmezni önmagát; [...] a judikatúrában legkevésbé nélkülözhető kölcsönhatást képes gyakorolni a saját működése terén, s mely egyben ennélfogva képes lesz létesíteni a kontaktust a társadalom jogérzete és a bíróságnak működése között [...]". Végezetül üzenték a miniszternek: a következő lépés a bírák számának növelése legyen.

347 Az Erdélyi Híradó egyébként nyomban új rovatot nyitott „A kir. tábla értesítője" címmel, amelyben a polgári és büntető ügydarabokat tették közzé bírákként külön-külön, a rájuk való kiszignálás rendjében.

348 5. § NAGYVÁRAD 1. A nagyváradi közönség meglepetéssel olvashatta a debreceni ügyvédi kamarának az igazságügy-miniszterhez 1890 januárjában intézett felterjesztését, amelyben javaslatot tett a kijelölendő ítélőtáblai székhelyekre, s ezek között Nagyvárad nem szerepelt. Mi több: a nagyváradi törvényszék területét éppen a Debrecenbe javasolt táblához kívánták csatolni Nyíregyházával, Szatmárnémetivel és Szolnokkal egyetemben. Nagyvárad ezt igen rossz néven vette, de némileg erőltetett közönnyel mégis úgy döntött: „Nem tesz semmit! A királyi táblák szétosztását nem az ilyen hangulatkeltő agitációk után fogják megcsinálni, hanem az országos szempontok figyelembe vételével."

349 Azonban néhány nappal később a Pesti Hírlapm hivatkozva örömmel vették tudomásul, hogy a tervezett tíz ítélőtábla közül az egyik Nagyváradon létesül majd — s Debrecenben nem.

350 Ezt erősítette meg a Nemzet is.

351 Ugyanakkor azon találgatásokkal, melyek Aradot kihagyni híreitek a decentralizációból, nem értettek egyet: ezzel a debreceni tábla valószínűsége növekedett volna — s erre gondolni sem akartak.

352 A félhivatalosnak tekinthető tudósításokban megnyugodva a nagyváradiak kijelentették: városuk és Bihar vármegye nem cselekszik úgy, miként más városok és megyék; nem „küldözgetnek" delegációkat és testületeket a fővárosba. Hisznek ugyanis abban, hogy valóban az országos érdekek és pénzügyek döntenek majd, s az ajánlatát Nagyvárad már egyébként is megtette: az 1889. július 11-én tartott közgyűlés feliratban fordult az igazságügy-miniszterhez egy másodfolyamodású törvényszék ügyében.

353 Csupán arra figyelmeztetett a helyi sajtó: „a királyi táblák szétosztásának kérdésében egyre erősebben foglalkoznak velünk, mi magunk pedig el ne aludjunk".

354 EH 1891. május 12. (107. szám) esti kiadás 1-2. p. EH 1891. május 9. (105. szám) reggeli kiadás 1. p. SZb 1890. január 11. (9. szám) 2. p. SZb 1890. január 17. (14. szám) 2. p., PH 1890. január 16. (15. szám) 2. p. Nemzet. 1890. január 16. (15. szám) reggeli kiadás 1. p. SZb 1890. január 21. (17. szám) 1-2. p. Nv 1889. július 12. (158. szám) 3. p. SZb 1890. január 18. (15. szám) 1-2. p.