Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)
ELSŐ RÉSZ - III. FEJEZET: AZ ÚJONNAN SZERVEZETT VIDÉKI ÍTÉLŐTÁBLÁK FELÁLLÍTÁSA
A feliratnak annyi foganatja feltétlenül lett, hogy a miniszter március végén felhívta a várost: ha a tábla helyiségeinek bérleti díja meghaladná a felajánlott évi ötezer forintot, fizessék ki a különbözetet is. A tanács, valamint a jogi és a pénzügyi szakbizottság tárgyalás alá vette a kérést. Egyúttal külön bizottságot küldtek ki a lehetséges székhelyek számbavételére, amely a Beltorda utcai Lyceum nevű (egykor nyomdaként használt) házingatlant, Korbuly Gergely Belmonostor utcai házát, a Donogán-házat, a Híd utcai Varga-házat és a főtéri Béldi-házat hozta javaslatba. Úgy számították, huszonöt szoba elegendő lesz a királyi tábla befogadására. Ezek biztosítása pedig egyik lehetséges helyen sem kerülne többe ötezer forintnál, így a miniszter kérését elfogadhatónak ítélték. A közgyűlés április 2-án magáévá is tette a tanács ebbéli állásfoglalását, s legalkalmasabbnak a Lyceumot tartotta, amelyet 3600 forint éves díjért lehetett volna bérbe venni a tulajdonos „katholikus statustól". 333 Az április nagy izgalomban telt. Albach Géza ismét Budapestre utazott a hónap közepén, hogy a törvénytervezet minisztertanácsi vitájánál a „tűz közelében" lehessen. Végül április 17-én táviratilag tudósították a lakosságot: lesz királyi tábla Kolozsvárott és Marosvásárhelyt is. Másnap pedig közölték a törvényjavaslat szövegét is mindenki megnyugtatására. 334 Közben Arad megkezdte kétségbeesett szervezkedését a királyi tábláért s ennek keretében Erdélyt is támadta: szerinte elegendő lett volna oda egyetlen tábla, de ezt a Kolozsváriak elutasították: Temesvár és Nagyvárad „ostromát" elfogadhatónak találták, de az övékét nem. Végül Szilágyi nyilatkozata vetett véget a vitának: ügyforgalom tekintetében szerinte is elég lett volna egyetlen ítélőtábla, de a nagy távolságok és a rossz közlekedés feltétlenül kettőt tett indokolttá. 335 Végül — mint már ismeretes — az országgyűlés változtatás nélkül fogadta el az ítélőtáblai székhelyek lajstromát — benne Kolozsvár városát is. 2. A tábla tényleges elhelyezését előkészítendő Oberschall Adolf marosvásárhelyi ítélőtáblai elnök mint miniszteri biztos 1891 januárjának első napjaiban érkezett Kolozsvárra, s megvizsgálta a főtéri Jósika-házat, amelyet — szemben az eredeti elképzelésekkel — végül ideiglenes elhelyezésül választottak ki, s melyet akkor már renováltak Debreczeni Balázs városi főmérnök vezetésével (az addigi magánlakásokból alakítottak ki hivatali helyiségeket). 336 Hamarosan az elnöki kinevezéseket is nyilvánosságra hozták: e szerint Berczelly Jenő lett a kolozsvári ítélőtábla elnöke. Életrajzából megtudhatjuk, hogy Berczelen született (Nógrád vm.) 1842. április 10-én ősnemesi családban; nős volt, három gyermek apja. Jogi tanulmányait a Budapesti M. Kir. Egyetemen végezte, majd 1865-ben tett közügyvédi, 1870-ben pedig váltóügyvédi vizsgát. A budapesti ítélőtáblához 1863ba került díjtalan joggyakornokként, majd még ugyanabban az évben tiszteletbeli udvari fogalmazósegéd lett az udvari kancelláriánál. A következő évben valóságos udvari fogalmazósegéddé nevezték ki, majd 1865-ben Nógrád vármegye főispánja mellé helyezték ki szolgálattételre. 1866-ban az északnyugat-magyarországi királyi biztos titkáEH 1890. március 31. (76. szám) 5. p., április 2. (78. szám) 4. p., április 3. (79. szám) 4. p. EH 1890. április 16. (88. szám) 3. p., április 17. (89. szám) 7. p., április 18. (90. szám) 5-6. p. EH 1890. április 25. (96. szám) 1. p., 3. p., április 28. (98. szám) 1. p., május 8. (106. szám) 1EH 1891. január 10. (8. szám) 3. p., április 10. (81. szám) esti kiadás 3. p. m 334 335 2. p.
