Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)
ELSŐ RÉSZ - III. FEJEZET: AZ ÚJONNAN SZERVEZETT VIDÉKI ÍTÉLŐTÁBLÁK FELÁLLÍTÁSA
kassaiak konszenzusát jelzi, hogy egyhangúlag fogadta el a közgyűlés a határozati javaslatot a kiegészítéssel együtt. 291 Közben az eperjesi ügyvédi kamara is lépéseket tett saját városának, Kassa riválisának támogatása érdekében: emlékiratot terjesztettek fel Szilágyi Dezsőhöz, s egyszersmind valamennyi országgyűlési képviselőhöz is eljuttatni tervezték azt. Ebben úgy találták, hogy az ország négy egykori kerületében és Erdélyben két-két tábla volna szervezendő. A tiszáninneni kerületben székhelyül Eperjest és Miskolcot hozták javaslatba. Eperjes városa mellett igazságszolgáltatási, történeti (az egykori kerületi tábla), kulturális, geográfiai és éghajlati indokokat hoztak fel. Akként vélekedtek, ezek mellett Kassa figyelembe sem jöhet. Állításuk szerint a királyi Kúria elnöksége is mellettük állt, s remélték: a minisztertanácsban Csáky Albin vallás és közoktatási miniszter is buzgó támogatójuk lesz. Alaposan hitték, Eperjes királyi táblát nyerhet. A városi közgyűlés is támogatta az ügyvédek kezdeményezését február 12-én tartott ülése alkalmával. 292 Sáros vármegye is fontolóra vette a kérdést, és alighanem segítette Eperjes törekvéseit (március 7.). 293 Februárban a kassai ügyvédi kamara is megmozdult: éves ülésén február 16-i keltezéssel feliratot intézett az igazságügy-miniszterhez, amelyben tudatta: az ítélőtáblák „csakis az igazságszolgáltatás és a közérdek mérlegbe vetésével eszközölt felosztásától" üdvös eredményeket vár. A dokumentumot Aranyossy László kamarai elnök és Kiszely József titkár írták alá. 294 A Felvidéki Közlöny március 22-i számában adott hangot a Felvidék közvéleménye állásfoglalásának: Észak-Magyarország általános fejlesztésének okán az igazságügyi kormányzat is tegyen a magyar ügyért és az országért — követelték anélkül, hogy pálcát törtek volna bármely város felett —, mivel „itt egy terjedelmére nagy, egy nemzetiségében magyar, kereskedelme által gazdag és műveltsége által előkelő városok álljanak mintegy őrségül a Kárpátok kapuja mellett, ahonnét akadálytalan út ne vigyen a Tisza-Duna síkjára." 295 Március 29-én már mindkét helybeli lap akként tudósított: „hogy a deczentralizált kir. tábla egy része Kassára jő, már félig meddig bizonyos". így nyomban elkezdték előkészíteni a vezetőségben a megfelelő elhelyezést: az ítélőtábla számára az „Európa" névvel illetett ingatlant, a főügyészségnek pedig a Jeney-ház első emeletét tervezték kijelölni. A két székhely között telefonösszeköttetés létesítését ajánlották fel. Ezt a miniszter is megfelelőnek találta. 296 A minisztertanácsi ülés és a törvényjavaslat beterjesztése egyaránt megnyugvást hozott Kassa számára: a tizenegy székhely között e város is szerepelt. 297 Ugyanakkor udvariasan elismerték Eperjes erőfeszítéseit is: minden tényezőt megmozgattak Kassa ellenében, de eredménytelenül. Igaz, később hozzátették: hogy mennyire "helyes a ma291 FK 1890. január 25. (8. szám) 4. p. 292 FK 1890. február 12. (13. szám) 5. p. 293 FK 1890. március 5. (19. szám) 5. p. 294 KSZ 1890. március 19. (23. szám) 3. p. 295 FK 1890. március 22. (24. szám) 2. p. 296 KSZ 1890. március 29. (26. szám) 2. p., FK 1890. március 29. (26. szám) 2. p. 297 FK 1890. április 12. (30. szám) 2. p., április 19. (32. szám) 3. p., KSZ 1890. április 19. (32. szám) 3. p.,