Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

ELSŐ RÉSZ - III. FEJEZET: AZ ÚJONNAN SZERVEZETT VIDÉKI ÍTÉLŐTÁBLÁK FELÁLLÍTÁSA

tina Lajos módos vaskereskedő is részt vett. A küldöttség fedezésére Márk Endre javaslatára már helyben megindult a gyűjtés. Egy órai tanácskozás után a népes gyülekezet feloszlott, a negyvenes bizottság pedig nyomban tanácskozáshoz kezdett.

215 Az értekezlet éppen időben szerveződött meg, mivel másnap az országgyűlésben elkezdődött a vita, s szerencsére többen Debrecen mellett törtek lándzsát. Például Kőrössi Sándor, aki „nem hiszi, hogy a magyar törvényhozás ezt a tiszta magyar várost kihagyja a székhelyek közül, amely a magyar embernek éppen az, ami az orosznak Moszkva. Ott hangzik ebben a városban a magyar nyelv legékesebbje".

216 (Roszner Ervin azonban Nagyváradot éltette). Debrecen misszióját valóban sokan támogatták. Egyetértésről és részvételről biztosította a várost fél Kelet-Magyarország, jelezvén, hogy nem csupán helyi, hanem regionális törekvésről volt szó. így Máramarossziget, Nagybánya, Szatmár, Nyíregyháza, Karcag, Kisújszállás, Tasnád, Zilah és Munkács városa, valamint Szabolcs, Heves, Hajdú és Ung vármegye jelezte támogatását.

217 A nagy küldöttség — legalább 150 polgár — február 16-án indult útnak a 11:36os gyorsvonattal. Aznap este a kelet-magyarországi küldöttek Budapesten a Hungária szállodában üléseztek. Február 17-én találkoztak a képviselőház elnökével, Péchy Tamással, a miniszterelnökkel, Tisza Kálmánnal, a szabadelvűek vezetőivel, a mérsékelt ellenzékkel, a főrendi ház elnökével és a függetlenségiek vezéreivel is. Közülük mindenki ékes retorikával fogadta őket, azonban biztosat csak a Függetlenségi és '48-as Párt mondhatott. A miniszterelnök — lévén egykor Debrecen országgyűlési képviselője — kifejtette, hogy „Debreczen város érdekében szívemhez szólni nem szükséges", a képviselőház elnöke pedig biztosította a delegációt, hogy a „magam részéről Debreczen város kívánságát méltánylandónak fogom tartani" — még ha a kérdés mikénti eldöntésébe sok beleszólása nem is volt.

218 A miniszterelnöknek átadott memorandum számba vette Debrecen előnyeit, amelyek az ítélőtábla befogadására predesztinálták, amelyek „gravitatiós" vonzását igazolták. Érdekes adatokat tartalmazott az egyes törvényszékekre vonatkozóan: megtudhatjuk belőle, hogy a debreceni törvényszék illetékessége 66 négyzetmérföld területű volt 191.858 lakossal, a nyíregyházi 76 négyzetmérföld 214.008 lakossal, a szatmárnémetii 119 négyzetmérföld 325.496 lakossal, a máramarosszigeti 168 négyzetmérföld 226.397 lakossal, a beregszászi 132 négyzetmérföld 311.861 lakossal és a zilahi 65 négyzetmérföld 170.042 lakossal, azaz teljességgel 626 négyzetmérföld és 1.439.662 lakos jutott volna a debreceni táblára, amely az ország népességének éppen egy tizedét jelentette.

219 Az „észak-keleti Magyarország társadalmának színe-javából álló deputáció"

220 február 18-án tért haza azzal, hogy küldetésének a pesti lapok véleménye szerint is sikerrel tett eleget. A valóban hatásos fellépés első eredménye ott mutatkozott meg, 5 Db 1890. február 5. (25. szám) 1-2. p. 6 PN 1890. február 5. (esti, 35. szám) 1. p. 7 Db 1890. február 13. (31. szám) 3. p. 8 Db 1890. február 15. (32. szám) 2-3. p., február 18. (34. szám) 3. p. 19 Db 1890. február 17. (33. szám) 1. p. 10 Hajdú-bihari Napló. 2002. július 6. (156. szám) 7. p.