Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)
ELSŐ RÉSZ - III. FEJEZET: AZ ÚJONNAN SZERVEZETT VIDÉKI ÍTÉLŐTÁBLÁK FELÁLLÍTÁSA
III. FEJEZET AZ ÚJONNAN SZERVEZETT VIDÉKI ÍTÉLŐTÁBLÁK FELÁLLÍTÁSA 1. § DEBRECEN 1. A királyi táblák jövendő szervezésének hírére Debrecen tanácsa igen hamar cselekedett: 1889. július 18-án bizottmányt állított fel és a közgyűléssel nyilatkozatot fogalmaztatott avégből, hogy a város egyértelműen kinyilvánítsa befogadási szándékát. A nyilatkozatban a város vállalta: „telket ingyen adunk", a szükséges épületeket az állam megterhelése nélkül előállítja és az államnak átadja, az addig felmerülő bérleti díjat pedig rendesen fizeti, valamint, hogy az első fokú törvényszék és ügyészség, továbbá a börtön jobb elhelyezéséről is hajlandó lesz tárgyalásokba bocsátkozni. Egyúttal felkérték a polgármestert, Simonffy Imrét, 199 hogy az ügyet kísérje folytonos figyelemmel, s felállítottak egy bizottságot is az ügy érdekében Lengyel Imre, Kovács Sándor, Nemes Kálmán, Medve Kálmán, Komlóssy Arthúr, Paksy Imre, Kis Albert, Király Ferenc képviselők és Zöld Mihály aljegyző részvételével. Értesítették döntésükről a környező törvényhatóságokat is a jövőbeni támogatás megszerzése érdekében. 200 A Debreceni Ügyvédi Kamara is hamar érdeklődést mutatott: még az 1889. december 8-i választmányi ülésén szóba hozta az ítélőtábla támogatásának kérdését, és a belügyminiszternek feliratot fogalmazott Debrecen támogatásáért. (Az ügyvédi kamarák országosan ebben az időben még nem adtak hangot igényeiknek, csak a budapesti jelezte egy rövidebb felterjesztésben, hogy javasolja a decentralizációt. Ebben az iratban érdekesség volt, hogy Marosvásárhelyt megfosztani igyekeztek táblájától, s helyette Kolozsvárt protezsálták. Ezzel a törekvéssel a debreceni kamara nem értett egyet. 201 ) A már említett hetes bizottság is ülést tartott Simonffy vezetésével 1890. január 10-én, azonban „tárgyalásai oly bizalmas jellegűek voltak, hogy azokból mi sem juthatott] a nyilvánosság elé". 202 Ellenben a korai lelkesedés kissé alábbhagyott, amikor a Nemzet című pesti napilap Debrecent azon városok körébe osztotta, amelyek királyi táblával való megerősítésre nem szorulnak. 203 B. G. úr (Beksics Gusztáv) ezen cikke riadalommal vegyes felháborodást váltott ki, s a város máris hangoztatta, hogy az igazságügy-miniszter őt 199 Simonffy Imre életrajzát lásd Gazdag István: Debreceni polgármesterek, in: A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XIX. Szerk.: Gazdag István. Debrecen, 1992. 109-110. p. és Szűcs Ernő: A Simonffy család és Debrecen, in a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XVII. Szerk.: Gazdag István. Debrecen, 1990. 21-25. p. 200 HBML IV. B. 1403/a. 11. k. 1889:81. 201 Db 1890. január 11. (7. szám) 1-2. p. 202 Db 1890. január 11. (7. szám) 3. p. 203 Nemzet. 1890. január 16. (15. szám) reggeli kiadás 1. p.
