Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)
MÁSODIK RÉSZ - XII. FEJEZET: AZ ESKÜDTSZÉK PROBLÉMÁJA A GYAKORLATBAN: KÉT NEVEZETES JOGESET
harmadikra nemet: tíz évig terjedhető fegyház jár érte. Ha pedig a harmadik kérdésre is igent mondanak: legfeljebb öt évre büntethetik a vádlottat. Míg ha az első kérdésre nemmel felelnek, magától elesik a másik két kérdés, és Nyulit fel kell menteni. Félórai tanácskozás után az esküdtek további kérdés feltételét kérték: a beszámíthatóság kizárására vonatkozó kérdést is kívántak. Az elnök azonban most is elutasította e kérdés feltételét úgy, mint korábban a védőnek. Ennek a jelentősége igen nagy volt. Ekként ugyanis az esküdtek nem mondhatták azt, hogy Nyuli bűnös az emberölésben, de úgy fel volt indulva, hogy az büntetőjogilag nem számítható be neki. Ez a pervezetési hiba már előre vetítette a következményeket. Egy órai tanácskozás után ugyanis az esküdtek meghozták határozatukat. A főnökük, Petrovits László ügyvéd — aki eredetileg csak helyettes esküdt volt, de Marzer Rezső rendes esküdt távolléte miatt őt is bevonták a tanácskozásba, s ott társai rögtön főnökül választották — ismertette a verdiktet: az első kérdésre az esküdtek nemmel feletek, így a másik két kérdés elesett. 1051 A bírói tanács tagjai ezután halkan tanácskoztak, s mivel nem tehettek mást: az elnök kihirdette az ítéletet. „A királyi esküdtbíróság — szólta nem igazán csengő hangon — megvizsgálva a verdiktet, annak alakszerűségét korrektnek ismerte el. ítéletét tehát erre alapította. A bírói tanács ilyenkor, mint a törvény rendeli: minden tanácskozás nélkül felmentő ítéletet hoz. Bírótársaimmal halk tanácskozás után megállapodva, kihirdetem, hogy a törvényszék szándékos emberöléssel vádolt Nyuli Mihályt felmenti, [...] s azonnal való szabadlábra helyezését elrendeli." Az ügyész a kérdések helytelen feltevése miatt semmisségi panaszt nyújtott be, a védő pedig a korábban bejelentett panaszoktól elállt. Ezek után az elnök — lévén vége az esküdtbírósági ülésszaknak is — megköszönte az esküdtek tevékenységét, majd a bíróság kivonult. Az ítéletet hallván a közönség tapsolt, s megéljenezték az elnököt és az ügyvédet. 1052 Ezzel az esküdtszéki tárgyalás befejeződött, s az eljárás meglepetésre a terhelt teljes felmentésével végződött. A verdikt ez esetben is megosztotta a közvéleményt. A helyeslők örömmel hangoztatták a Pesti Naplóban: „íme, az esküdtszék meg tudja érteni, hogy nem csak a megcsalt férj, nemcsak az elhagyott szerető kerülhet olyan lelki felindulásba, ami megbontja az eszét, hogy megöli a csábítót vagy a hűtelent, hanem az intrikával és rabulisztikával mindenből kiforgatott, a kétségbeesésbe és anyagi romlásba hajtott ember is jöhet olyan önkívületi állapotba, hogy embert öl. S amint amazokra, úgy ezekre is az ítélet szava nem sújtó büntetés, hanem bocsánat és kegyelem. " Ellenben az esküdtszék kritikusai és a jogbiztonság hívei elborzadva tekintettek az ítéletre: „ez a mai ítélet végeredményben ölő fegyvert ad minden pörvesztes fél kezébe ellenfele ügyvédjével szemben és büntetlenséget biztosít a nyilvánvaló vérengzésnek is. Jaj a pörnyertes felek ügyvédjeinek mától fogva: minden zugból pisztoly csöve vagy tőr éle leskelődik rájuk, életüket és testi épségüket fenyegetve." 1053 PN 1900. június 28. (175. szám) 8. p., BH 1900. június 28. (175. szám) 10. p. PN 1900. június 28. (175. szám) 8. p., BH 1900. június 28. (175. szám) 10. p. PN 1900. június 28. (175. szám) 8. p.
