Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

MÁSODIK RÉSZ - XII. FEJEZET: AZ ESKÜDTSZÉK PROBLÉMÁJA A GYAKORLATBAN: KÉT NEVEZETES JOGESET

2. § EGY BUDAPESTI VERDIKT — NYULI MIHÁLY FELMENTÉSE (1900) Az Eremits-ügyhöz hasonlóan jelentős szakmai visszhangot váltott ki a Horváth István sérelmére elkövetett gyilkosság is még az 1900. évben, a Bűnvádi perrendtartás hatályba lépését követően néhány hónappal. Horváth István budai ügyvéd volt, akit Nyuli Mihály egykori légionárius saját irodájában ölt meg több pisztolylövéssel 1900. március 30-án, s ezért június 27-én kellett felelnie a budapesti törvényszék mint esküdtbíróság előtt. Az ítéiőtanácsban Zsitvay Leó elnökölt, mellette Lenk Gyula ítélőtáblai és Sánta Elemér törvényszéki bíró működött. Az ügyészi teendőket Sélley Barnabás látta el, a védő pedig Vaisz Sándor ügyvéd volt. Az esküdtszék megalakításának eljárásában a védő élt a rekuzációs joggal: teljesen kimerítette azt, s elutasított minden olyan rendes esküdtet, akik foglalkozásuk szerint az ügyvédi hivatást gyakorolták. Rendes esküdteknek a következő fővárosi lakosokat választották ki: Marzer Rezső kéményseprő-mester, Tiegermann Nándor elektrotechnikus, Forché Román fotográfus, Kartsoke János háztulajdonos, Aubitz Károly fűszeres, Lemberger Alfréd háztulajdonos, Nagy János lakatos és háztulajdonos, ifj. Paár József cipészmester, Spuller István kereskedő, Martiny Henrik háztulajdonos, Bauer János vendéglős és Fazekas István hentes és háztulajdonos. A helyettes esküdtek Petrovits László ügyvéd és Kellner János gyógyítófű-kereskedő lettek.

1041 A tárgyalás a vádlott kihallgatásával kezdődött. Nyuli Mihály beismerte, hogy az év március 30-án a nevezett ügyvédet felkereste várbeli irodájában abbéli szándékkal, hogy vele és képviseltjével, Kovács Magdolnával megfelelő anyagi egyezségre jusson abban az örökösödési ügyben, amely már másfél évtizede húzódott közöttük. Ennek hátterében az a kissé szövevényes história állott, amelyben a néhai Kovács Ferenc hagyatékáért küzdött a jelenlegi terhelt. Az örökhagyó ugyanis, kinek vagyonát maga Nyuli mint sógor kezelte, a hagyatékának felét ígérte a vádlottnak és a nővérének, amelyből azonban az elhunyt első házasságából született Magdolna nevű lánya egy krajcárt sem adott mondván: valójában nincs is miből. így — végrendelet híján — örökösödési perre került sor, amelyben a nem teljesen szeplőtelennek tűnő Kovács Magdolna érdekeit Horváth István képviselte a bíróság előtt, aki állítólag a nő szeretője is volt. A hosszú pert legvégül Magdolna főesküje döntötte el számára kedvezően még 1886-ban,

1042 amely Nyuli szerint az ügyvéd mesterkedésére hamis volt, de ezt nem sikerült bizonyítania, s ezért büntetőeljárás sem indult. Az elkeseredett Nyuli végül 1500 forintra menő békés megegyezés végett kereste fel a nem éppen makulátlan hírű Horváth István ügyvédet. Azonban a jogász minden kísérletét indulatosan elutasította, kölcsönösen gazembernek nevezték egymást, majd az indulat hevében a terhelt a nála lévő revolvert előhúzván rálőtt az ügyvédre. Ekkor az torkon ragadta Nyulit, s a dulakodásnak újabb három lövés lett az eredménye, amelyek végül Horváth halálát okozták. Mivel a beszélgetésnek közvetlen tanúi nem 1041 PN 1900. június 27. (174. szám) 7. p. 1042 A főeskü az 1886-ban is hatályban lévő Polgári törvénykezési rendtartás jellemző, a rendi perjogból átöröklött intézménye volt. Bővebben: A polgári törvénykezési rendtartás tárgyában alkotott 1868. évi LIV. tc. 230-235. §.