Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)
MÁSODIK RÉSZ - XII. FEJEZET: AZ ESKÜDTSZÉK PROBLÉMÁJA A GYAKORLATBAN: KÉT NEVEZETES JOGESET
XII. FEJEZET AZ ESKÜDTSZÉK PROBLÉMÁJA A GYAKORLATBAN: KÉT NEVEZETES JOGESET 1. § EGY SZEGEDI VERDIKT — AZ EREMITS-GYILKOSSÁG (1904) Történt, hogy 1904. január 6-án és 7-én megrázó eseményről számoltak be a lapok: Eremits Pál országgyűlési képviselőt Nagykikindán (Torontál vm.) meggyilkolták. 1016 A napi sajtó részletesen ismertette a tényállást, amely néhány ellentmondó elem tisztázása után világosan állott fél évvel később az esküdtbíróság előtt is. 1017 Mivel a meggyilkolt Eremitsnek — az ismertetendő körülményekből is kitetszően — Nagykikindán igen sok haragosa volt, az özvegye kérte a Kúriát, hogy elfogultság okán ne az egyébként illetékességgel bíró helybeli esküdtszék ítélkezzék az elkövető testvérpár felett, hanem jelöljenek ki az eljárás folyamatba tételére egy semlegesnek nevezhető bíróságot. A Kúria pedig a szegedi törvényszéket mint esküdtbíróságot delegálta e feladatra. 1018 A tárgyalás kezdőnapját június 2l-re tűzte ki a törvényszék elnöke, amelyet megelőző napokban szép számban sereglettek az újságírók és a tanulni vágyó jogászok az ország minden tájáról. Az esküdtszéki őslajstromból az aktuális szolgálati lajstromot az 1897. évi XXXIII. tc. rendelkezései szerint megszerkesztő „szelegáló bizottság" a következő személyeket osztotta be erre a napra: rendes esküdtjelöltek lettek Kittka Gyula, Winternitz Márton, Madár Imre, Csűri István, Csonka Ferencz, Brecher Albert, Magyar Miksa, Békefi Antal, Mellisz Lajos, dr. Solti Jenő (Hódmezővásárhely), Egresi Péter, Gróf Sándor, Taussig Dávid, Beregi Lajos, Darai Pál, Wlasits Károly, Patzauer Sándor, Wagner Gusztáv, Winkler Bernát, Ábrahám János, Kollmann János, dr. Kószó István, Gera József, Bauer Dezső, Delavilla Lajos, Demeter Benedek, Fried Károly, Ottovay Károly, Hambel Lajos és Kiss Károly (kereskedő). Pótesküdtnek jelölték Mikó Henrik, Varga Sándor, Szántó József, Ördögh Ferencz, Szemz Lipót, Rubin József, Szávits Emil, Peternelly Lajos, Stump István és Farkas Antal szegedi polgárokat. 1019 Az esküdtbíróság hivatásos bíró tagjaivá Pókay Elek mint elnök, Rigó Endre és Márton József mint ítélőbírák lettek. A jegyzői teendőket Fajka Kálmán látta el. A 1016 PN 1904 j anuár 7 (7 szám ) 4 p j anuár 8 ( 8 szám) 6 p Pesti Hírlap 1904 j anuár 6 (6 szám) 10. p., január 7. (7. szám) 7-8. p., SZN 1904. január 6. (5. szám) 7. p., január 8. (7. szám) 6. p., SZH 1904. január 6. (5. szám) 7. p., január 8. (7. szám) 5. p. 1017 A Bűnvádi perrendtartás esküdtszéki főtárgyalásra vonatkozó rendelkezéseit elemzi: Csizmadia Andor: Az esküdtbíróság Magyarországon a dualizmus korában, in: Jogtörténeti tanulmányok I. Budapest, 1966. 131-148. p., Lányi Tamás: Az esküdtbíróság intézményének megvalósulása Magyarországon, in: Eckhart Ferenc emlékkönyv. Szerk.: Mezey Barna. Budapest, 2004. 242-263. p. 10,8 SZN 1904. június 21. (152. szám) 7. p. 1019 SZN 1904. június 21. (152. szám) 7. p. Megjegyzendő, hogy a névjegyzék pontatlan, mivel a ténylegesen megalakult esküdtszék tagjai között olyanok is szerepeltek, akiket nem említ meg a jelen hírlapi felsorolás.
